Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - Jakab István: A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései III.

c) közreműködés terminológiai szótárak vagy szógyűjtemények összeállításában;

d) stílusvizsgáló és sajtónyelv-értékelő tanulmányok írásának a megszervezése.

B) Az iskolák pedagógusai és tanulói nyelvi-nyelvhasználati szintjének emelése végett

a) nyelvművelési és módszertani tárgyú előadások és szemináriumok szervezése pedagógusoknak;

b) az alapiskolákban a nyelvtani oktatás és képzés mellett a nyelvhasználati szempontú, a középiskolákban pedig a nyelvtani alapokra épített nyelvművelési szempontú oktatásnak és képzésnek a megvalósítása;

c) a tanulók között a kiejtési versenyek és más, a nyelvi-nyelvhasználati készségük fejlesztését szolgáló rendezvények szervezése;

d) előadások, szemináriumok szervezése a nem magyar szakos pedagógusok nyelvinyelvhasználati készségének fejlesztése végett;

e) az anyanyelvi oktatásnak és képzésnek a nem magyar szakos pedagógusok segítségével anyanyelvi neveléssé koncentrálása a tanulók gondolkodási képességének növelése céljából.

C) A dolgozó tömegek nyelvi-nyelvhasználati szintjének emelése végett

a) rövid ismeretterjesztő cikkekben vagy rádióelőadásokban való foglalkozás a fontosabb nyelvi-nyelvhelyességi-nyelvhasználati kérdésekkel, problémákkal, elsősorban a következő témakörökkel: fontosabb tudnivalók a magyar nyelv rendszeréről és szabályairól; a köznyelv és a nyelvjárások viszonya; a szóhasználat jelentéstani problémái; az idegen hatások és az ezekkel magyarázható szóhasználati és mondatszerkesztési problémák; a mondatszerkesztés logikai zavarai; nyelvjárási hatások hangjaink képzésében, szavaink használatában és mondataink szerkesztésében;

b) ismeretterjesztő előadások tartása művelődési szervek felkérésére, illetve ilyen előadások szervezésének az elősegítése.

4. A NYELVMŰVELÉSI KUTATÁS FORMÁI

A nyelvművelési tevékenységhez mindenekelőtt a nyelvhasználat megfigyelése szolgáltat alapot. Ez a megfigyelő munka — ha nyelvművelésünk eredményt akar elérni — nem lehet ösztönös, tudatossá, kutató jellegűvé kell válnia. A nyelvművelési kutatás szervezésére a következő formák kínálkoznak:

a) anyaggyűjtő közösségek szervezése a lapszerkesztőségek, könyvkiadók, színházak és a rádió dolgozói között;

b) anyaggyűjtő közösségek szervezése az iskolákban a pedagógusok, esetleg a tanulók között.

A feladatok tehát — mint látjuk — igen nagyok, s a segítő kéz — mint tudjuk — eddig igen kevés. Mindnyájunk érdeke, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók nyelvi műveltségét emeljük, mindnyájunk érdeke tehát e feladatok teljesítése is. Ehhez azonban a nyelvművelők táborának növekedésére van szükség. Erről a helyről is kérjük hát mindazokat, akik érdeklődési körüknél és képzettségüknél fogva segítségünkre tudnak lenni ebben a munkában, kapcsolódjanak be valamelyik feladatnak a teljesítésébe.

Nyelvművelésünk természetesen még a legkedvezőbb feltételek megteremtése esetén is csak önkéntes, vagyis társadalmi munkában végzett nyelvművelés maradna, mint ahogy eddig is az volt. A CSEMADOK tulajdonképpen csak szervezési keretet biztosít az önkéntes nyelvművelőknek, az Oj Sző és a Csehszlovák Rádió közlési lehetőséget ad a szerzőknek. Szinte mindenkiben felvetődik a kérdés: nem lehetne-e ezt a tevékenységet intézményesíteni, mégpedig úgy, hogy hivatásos szakemberek munkaköri beosztásuknál fogva végezzenek nyelvművelő munkát, illetve szervezzék, irányítsák azt. Csak így tudnánk megszüntetni a ma még nagyon is jellemző alkalmi jelleget. Kétségtelen, hogy ez sokkal eredményesebbé tenné nyelvművelésünket.

E munkának a szükségességét nem kell bizonygatni. Csak a lehetőséget kellene megtalálni az intézményesítésére. Például arra, hogy néhány szakemberből álló csoportot hozzanak létre valamelyik szervezet vagy tudományos intézmény keretében. Emellett

— az illetékes népművelési vagy kormányszervek (pl. a kormány nemzetiségi titkár-