Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - Sz. Zaligin—M. Ventura: Párbeszéd

mondanom, sok mindenen csodálkoztam, sok minden váratlanul ért, de hiszen nehéz mindent egyszeriben megérteni. Szeretnék még egyszer ellátogatni a Szovjetunióba.

Sz Z.: Okvetlenül jöjjön el, akkor majd folytatjuk ezt az érdekes beszélgetést. Eddig nyilvánvalóan egyetértünk abban, hogy korunk realizmusa mindenekelőtt az író által jeltárt eszmének a mellőzhetetlensége, az író honpolgári álláspontjának, szociális szemléletének és gondolkodásának világossága, érthetősége. A művészi eszközök a legkülönfélébbek lehetnek, mégis bizonnyal elmondhatjuk, hogy a műalkotásban a realizmus mértékét ma a műalkotás iránya határozza meg, részben még a műfajt is. Es ha felkérnének, hogy nevezzem meg a világirodalom történetének két fő áramlatát, azt mondanám: a mitológia és a realizmus.

M. V.: Még ha a realizmus csak epizód is?

Sz. Z.: Még ha így van is. Mivelhogy a realizmus csupán az időtartama szempontjából lehet epizód, de nem a jelentősége szempontjából. S bármilyen változásokon menne is keresztül a jövőben a művészet, időről időre vissza kell térnie a realizmus teremtette értékekhez.

M. V.: A fejlődés perspektíváját, a fejlődés evolúcióját — a realizmusnak ezt kell megragadnia.

Sz. Z.: Pontosan ezt. Es akkor, tessék, tárja fel ezt a perspektívát:, ezt az evolúciót bármilyen eszközökkel: Dickens vagy Garda Márquez vagy Tolsztoj eszközeivel.

M. V.: A perspektíva birtokában bármely témáról és bármely korról írhatunk. Tudja, nálunk az április 25-i forradalom után az emberek nagyon csodálkoztak: miért nem jelentek meg hirtelen új műalkotások? Arról van szó, hogy az írónak idő kell, bizonyos távolság, hogy behatolhasson abba, ami elmúlt, és felülbírálhassa munkamódszereit, stílusát, világlátását.

Sz. Z.: Éppen azért, mert ennek a látásnak realistának kell lennie, azaz jól átgondoltnak, átéltnek és a valósággal összehangoltnak.

A beszélgetést lejegyezte L. Szinyanszkaja. A „Lityeraturnaja gazeta” 1982. szeptember 15-i számából fordította Varga Erzsébet

Szorongás, hidegtű, mezzotinta, 1981