Irodalmi Szemle, 1982
1982/8 - KRITIKA - Alexander Móži: Nem mindennapi könyv a Komárom környéki népi táncokról
Alexander Móži NEM MINDENNAPI KÖNYV a Komárom környéki népi táncokról (Martin György, Takács András: Mátyusföldi népi táncok. Madách 1981.) A pozsonyi Madách Könyvkiadó a közelmúltban vonzó, nem midennapi, gondosan előkészített és nagyon hasznos — három mátyusföldi falu népi táncait feldolgozó — könyvvel lepte meg olvasóit. A könyv a Martin György—Takács András szerzőpáros sokévi gyűjtőmunkájának eredménye. Rajtuk kívül néhány további szakember, mindenekelőtt Ág Tibor és Lányi Ágoston is részt vett a publikáció előkészítésében. A szerzőpáros egyik tagja jelentős magyar etnokoreológus, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársa, a másik, Takács András a CSEMADOK dolgozója, aki szoros kapcsolatban áll a dél- és kelet-szlovákiai folklórcsoportokkal, mindenekelőtt a magyar nemzetiségű lakosság folklórhagyományainak a hordozóival. Martin György azok közé az egyedülálló koreológusok közé tartozik, akiknek megadatott a vizsgált problémakör univárzális-komplex látásának képessége. A népi táncok vizsgálatakor nem téveszti szem elől a szociológiai hátteret, a táncok társadalmi szerepét, a nemzeti kultúrában elfoglalt helyét és főként a vizsgált problémakör besorolását a széles interetnikus kontextusba, amelyet bensőségesen ismer. A Kárpátmedence népi kultúrájának sokéves vizsgálata feljogosítja arra, hogy általános érvényű, több nemzet kultúrájában releváns következtetéseket vonjon le. Martin György elméleti kutatási eredményeinek a kivételességét az a tény is bizonyítja, hogy teoretikus felkészültségét szerzőnk az etnomuziko- lógia területén is állandóan bővíti, amivel a komplex látásmód pecsétjét nyomja kutatási eredményeire. A történelmi komparatisztikus és analitikus munkamódszer Európa több marxista koreológusára jellemző. Martin György számára a tardoskeddi, kéméndi és martosi népi táncok vizsgálata során szerzett eredmények fontos kövecskék a Kárpátmedencében élő nemzetek táncainak mozaikjában. Csak sajnálhatjuk, hogy a szóban forgó könyv általa írt bevezetője csaknem lakonikusan tömör. Néhány más munkájában jobban hangsúlyozza a mátyusföldi községekben szerzett adatok fontosságát, mint ennek a kiadványnak a bevezetőjében. Itt főként a leánykörtáncok, a pásztortáncok, a verbunkos, a csárdás és néhány folklorizálódott polgári eredetű társas tánc jellemzésére összpontosított. A publikáció magvát a táncok kiválasztott motívumainak leírása képezi, néhány esetben pedig koreográfiái leírások, mégpedig a hagyományos szóbeli lejegyzéssel és a tömör Laban-féle táncjelírással, miáltal a szóban forgó táncok a szélesebb nemzetközi nyilvánosság számára is hozzáférhetőek lettek. A filmfelvételekről Lányi Ágoston jegyezte le a táncokat. Tardoskeddi kutatásait Takács András már 1956-ban megkezdte, először Tóth Istvánnal közösen. Intenzívebben 1964-től kutatta a népi táncokat Martoson, 1966-tól pedig Tardoskedden és Kéménden. Kiegészítő gyűjtéseket a környező falvakban is végzett. Takács András céltudatos kutató munkája sok hasznosítható eredményt hozott a programjukat különböző dél-szlovákiai vidékekről merítő folklórcsoportok számára is. Régebben ilyen volt a Népes együttes, később az Ifjú Szívek stb. Elméleti és gyakorlati célokat követve, Takács András több mint húsz falu táncanyagát térképezte fel. A szerzők további munkatársa Ág Tibor népzenekutató, aki hosszú évek óta dolgozik az amatőr folklórmozgalom területén. A lejegyzett táncokhoz ő készítette a dallam- és szövegleírásokat, s találunk utalást önálló gyűjteményére, az Édesanyám rózsafájára is. Ha Martin György bevezetőjének hiányosságát a lakonikus tömörségben láttuk,
