Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - KRITIKA - Mayer Judit: A magyar—szlovák és a szlovák—magyar frazeológiai szótár elemzése

hanem teljesen más. A légynek sem árt, légynek sem vét szókapcsolat jelentésének semmi köze a becsülethez, ez csakis valakinek a szelídségét, jámborságát (már-már tehetetlenségét) jellemzi.

Az előszó 9. oldalán a 4. szakasz a) pontjába hiba csúszott. Arról van itt szó, milyen szókapcsolatokat nem teklnthetnük az imént ismertetett meghatározás értelmében frazeológiai egységnek, vagyis milyen szókapcsolatokat nem közöl a szótár. Idézem: ,,a) az alábbi típusú nem pontos jelentésű szókapcsolatokat: nappali szoba, ijjúsági könyv. Természetesen nem erről van szó, ez kiderül a szlovák előszóból, ahol az a) pont így hangzik: združené pomenovanie s nepreneseným významom, typu nappali szoba stb. Tehát a nem átvitt értelmű, azaz a konkrét értelmű szókapcsolatokra utal ez a megjegyzés.

A szótár használata szempontjából az előszó 6. szakasza a leglényegesebb, ez tájékoztat ugyanis a frazeológiai egységek közlési módjának elveiről, vagyis arról, hogy a szókapcsolatot melyik szavánál kell a szótárban keresnünk, röviden melyik a címszó. Mit is mond a 6. pont: „A szótárban minden frazeológiai egység értelmét csupán egyszer magyarázzuk, mégpedig a jelentés szempontjából kulcsszerepet betöltő szónál. A frazeológiai egység többi szavánál csupán hivatkozunk a kulcsszerepet betöltő szóra, amelynél a szóban forgó frazeológiai egységet feldolgoztuk.” Megtudjuk továbbá, hogy a kulcsszerepet betöltő szó lehet tárgy, alany, állítmány, jelző és határozó, s minden egyes esetre példát is közöl az előszó.

Nos, az itt Ismertetett közlési mód helyessége, célszerűsége véleményem szerint nagyon is vitatható. Először is, mert a „kulcsszerepet betöltő szó” mondatrészként — állítmány-, alany- stb.-ként való meghatározása a legkevésbé sem egyszerű (már csak azért sem, mert sokszor nem mondat értékű nyelvi szerkezetekről van szó), és igen sok eltérő vélemény alakulhat ki arról, ki mit tart a szókapcsolatban legfontosabb mondatrésznek. Ebben a szókapcsolatban: elhűlt benne a vér — szótárunk az állítmányt, az elhűlt szót tartja ún. kulcsszónak, a kerekre nyitja a szemét szerkezetben a kerekre határozót, a nyílt ész szókapcsolatban a nyílt jelzőt — márpedig a dolog nem ilyen egyértelmű. (Ezt a logikát nem egészen értem. Megnéztem, hogy talán az értelmező szótár gyakorlatát klvánják-e követni a szerzők, de kiderült, hogy nem így van, mert például az értelmező szótár a kerekre nyitott szem esetében a nyit igére utal stb.) A frazeológiai szótár esetében olyan elvet kell találni, amely jóval egyszerűbbé, egyértelműbbé teszi a szótárban való keresést, s elkerülhetővé válik általa a rengeteg utalás. A szerzők láthatólag maguk sem bíztak abban, hogy a szótár használói valóban megtalálják a szókapcsolatban — a szerintük, mármint a szerzők szerint — kulcsszerepet betöltő mondatrészt, ezért hogy úgy mondjuk, a gyengébbek kedvéért, a frazeológiai egységek minden egyes szavát felvették címszónak, és utaltak az ún. kulcsszóra. Ez rengeteg helyet foglal, rontja a szótár áttekinthetőségét, és fölösleges. Nem beszélve arról, hogy hibaforrás. Az atyafi címszónál például az utalás Is atyafi. Aztán gondoljuk csak meg, akad a szótárban nem egy hosszabb közmondás is, vegyük például ezt: Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Ez hét szó, és ezért hétszer szerepel, megtaláljuk aki, más, verem, ás, maga, esik és beleesik címszó alatti Nem tudom elképzelni, hogy ezt a mondást valaki az aki vagy más, illetve a maga stb. címszó alatt keresné, ha a szótár használatára vonatkozó tájékoztatás egyszerű, világos és egyértelmű. Vagy például nem hiszem, hogy a róla címszónál keresné valaki ezeket a szókapcsolatokat: szemét nem bírja levenni róla, szó sincs róla stb.

Jóval egyszerűbb, hasznosabb lett volna azt az elvet követni, amelyet 0. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című könyve valósít meg. Címszónak, vagyis vezérszónak a kifejezés első állandó főnévi elemét tekinti, illetve, ha a szókapcsolatban nincs főnév, akkor az első olyan szava alatt közli, amely a kifejezés jellemző szava. Ezt még pontosabban is meg lehet határozni, ahogyan a frazeológiai szótár szlovák- magyar részében történt, hogy tudniillik, ha főnév nincs, akkor a melléknév, ha az nincs, akkor a névmás a címszó, és így tovább. A szóláshasonlatok esetében pedig a mellékmondati rész szóelemei a döntők (tehát például: fekete, mint az éjszaka — ez az éjszaka címszónál keresendő stb.).

Lehetne arra hivatkozni, hogy a szótár használói „csak” tanulók, esetleg kevésbé képzett személyek, s az ő szempontjukból legegyszerűbb, ha minden frazeológiai egység minden szavánál megtalálhatják, hol kell keresniük a szlovák megfelelőt. Ez azonban nem volna helyes. Ne feltételezzük, hogy nem szükséges, vagy nem lehet meg