Irodalmi Szemle, 1982
1982/8 - Jakab István: A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései II.
függően lehet a tapintatlan, érzéketlen, kíméletlen, könyörtelen, kegyetlen stb. a már említett szempont alapján (pl. a fiúk tapintatlansága a lányokkal szemben; a munkatársak érzéketlensége a kolléga gondjaival kapcsolatban; az erősek kíméletlensége a gyengékkel szemben; a háború kegyetlensége vagy könyörtelensége stb.). A nadstavbová škola olyan iskolatípust jelöl, amely a gimnáziumban végzetteknek kétévi szakképzés után valamilyen, a megfelelő szakközépiskoláéval egyenlő értékű végzettséget ad. Szó szerinti fordítása: jelépítményi iskola. Mivel ez a típus nincs Magyarországon (a felsőfokú technikumok látták el ezt a feladatot, de azok a felső- oktatási intézmények sorába tartoztak), magunknak kell megkeresnünk az intézmény számára megfelelő nevet. Úgy véljük, a néhány évvel ezelőtt megalkotott szakosító iskola név megfelel e célra, csak az elterjesztéséért kellene többet tennie a sajtónak is, a pedagógustársadalomnak is. Ha valamelyik szakközépiskolához tagozatként tartoznak ezek az osztályok, akkor az illető szakközépiskola szakosító tagozatáról, szakosító osztályairól beszélhetünk. A naftové kachle naftakályhá-nak fordítása ellen azért emelünk kifogást, mert a nafta szó eléggé kiszorult a magyar nyelvből. Helyét a kőolaj, ásványolaj stb., a szó- kapcsolatokban és összetett szavakban pedig az olaj szó foglalta el. így a naftové kachle is olajkályha, a naftové kúrenie: olajfűtés, a nafta na kúrenie meg fűtőolaj, tüzelőolaj ma a magyarban (ez utóbbi tulajdonképpen a gázolaj néven ismert olajfajta). A závodná stráž még mindig szó szerint üzemi őrség nálunk, Magyarországon ezt az alakulatot rendészet-nek nevezik, a tagjait rendész-eknek A rendészet szót csak szó- összetételben használjuk a rendőrség belső alakulatainak a megnevezéseként [határrendészet, erkölcsrendészet stb.), nem pedig a rendőrség szinonimájaként. A rendészet önmagában az üzemek, áruházak stb. őrségeit jelöli, esetleg jelzővel is ellátva: üzemi rendészet, áruházi rendészet stb. A rendész szó sem használatos a rendőr szinonimájaként; ez csak a rendészet tagjait jelöli. D) A szavak alaki használatával kapcsolatos hibák Két kérdéskört vizsgálunk meg ebben a fejezetben: a) a nyelvjárási alakok és b) a szlovákos alakú idegen szavak és utónevek használatát. a) Nyelvjárási alakok haszálata Bár a szó alakja érzékelhetőbb, mint a jelentése, hiszen halljuk, látjuk, sőt kimondjuk, leírjuk, mégsem mindig sikerül különbséget tennünk a nyelvjárási és a köznyelvi alakok között. Mindkét alakot ismerjük, de rendszerint az otthonról hozott vagy gyakrabban halott nyelvjárási alakot érezzük megszokottabbnak, s nemegyszer ezt részesítjük előnyben köz- és irodalmi nyelvi szövegekben is. Természetesen egyik-másik helytelen jelenséget ismerjük is elméletben, talán a szabályt is meg tudjuk fogalmazni, mint pl. a suksüközés esetében, mégsem mindig sikerül következetesen elkerülnünk a hibát, sőt nemcsak a szóbeli, hanem olykor még az írásbeli közlésünkbe is „betolakszik” („1963- ban megválasszák elnöknek” [h.: megválasztják)). Nyelvművelésünk e jelenséget eddig csak a t végű igék tárgyas ragozásával hozta kapcsolatba (ezeknek az igéknek a tárgyas ragozású felszólító módú alakját használják a kijelentő módú helyett akkor is, ha a két alak különbözik egymástól: fessük — festjük, fárasszuk — fárasztjuk stb.); ez a hiányos megállapítás megnyugtatta azokat az északkeleti nyelvjárásterületen lakókat (még értelmiségieket is), akik nemcsak a t végű, hanem más típusú igéknek is a felszólító módú alakjait használják a kijelentő módúak helyett, s nemcsak tárgyas, hanem alanyi ragozásban is („Ezt eltegyük jövőre” [h.: eltesszük]; „Ebből eltegyünk néhányat jövőre” [h.: elteszünk]; „Ha iparkodol, megvárjunk itt” [h.: megvárunk]; stb.). Még a felszólító mód Jelének hasonulása következtében hosszú mássalhangzóssá vált alakok is használatosak kijelentő módú helyett („Most megfőzzünk, hogy legyen mit enni” [h.: megfőzünk]). De az összeolvadás miatt hosszú mássalhangzóssá vált köznyelvi alak (menjünk: mennyünk) helyett mindkét módban rövid mássalhangzós alakot találunk {„Menyünk már kapálni!” [h.: menjünk]; „Élményünk most kapálni” (h.: elmegyünk]). Tehát ez a jelenség bővebb körű, mint feltételeztük, s lehet, hogy a susük-nyelv vagy szukszük-nyelv név nem fedi teljesen e fogalom egész körét, ennek
