Irodalmi Szemle, 1982
1982/8 - Garaj Lajos: Arany János szlovákiai kapcsolatai
ARANY JÁNOS SZLOVÁKIAI KAPCSOLATAI Különös sors az Arany Jánosé. Felemelő, eszményi, küzdelmes és józanul mértékletes. A költő aszkétikus, szigorú önfegyelmű, gazdag belső életet élő, a világ erkölcsrendjét, a lelkiismeret parancsát soha át nem hágó, magányosságra termett művészi alkat. Büszke, öntudatos, érzékeny lelkében, mely meg-megremeg a világ rezdüléseire, a történelem kegyetlen játékaira, szédületes lendülettel feszülnek egymásnak az életet értelmesen építő, s értelmetlenül romboló erők, melyek mögül, mintegy a háttérből, a nemzeti sorsproblémákkal egybeötvözve az egyetemes emberi lét kérdéseinek mélységes örvényei sejlenek fel. Ebből a feszültségből ragyogó remekművek sorozata jön létre, melyekkel Arany megajándékozta a nemzetet. Világirodalmi rangú lírai költészetet, balladaköltészetet, verses epikát teremt, elsőrangú műfordításokat készít, folyóiratokat szerkeszt, esztétikai értekezéseket ír, s közben, csak úgy mellékesen, mintaszerűen ellátja hivatalnoki teendőit a Kisfaludy Társaságban és az Akadémián. Élete csendes mederben, szakadatlan munkában folyik. Betegségekkel és kételyekkel küzdve élete alkonyán is képes megújulni. Az Őszikék művészi tökéllyel kiformált balladái, költeményei, melyek a Toldi szerelmével együtt betetőzik életművét, lélektani hangütésükkel, stilizált intellektualizmussal átszőtt életérzések ábrázolásával a modern költészet új távlatai felé nyitnak teret. Életem hatvanhatodik évébe, Köt engemet a jó Isten kévébe, Betakarít régi rakott csűrébe, Vet helyettem más gabonát cserébe. — írja a Sejtelem című négysoros versében, halála előtt fél évvel. Könnyen elképzelhető, hogy már akkor megérintette a „halál szele”. A kéve allegorikus képében fel- sajdul az elmúlás hangulata, de ugyanakkor a „magvetőre” utalva az élet elkerülhetetlen megújulásának a gondolata is átdereng rajta. Arany formaművészetének sajátos plaszticitását a rímek és a betűrímek monoton hangzása teszi teljessé. Arany már életében klasszikus költőnek számított. Tiltakozása ellenére a nemzeti költő tiszteleténeik kijáró nimbusz ragyogja körül. Ma is igaznak tűnik ez a kép, legfeljebb bennünket sodornak tőle távolabb önnön megfáradásaink. Arany sokrétű, bonyolult, intellektuális, meditatív költő. Költeményeinek, balladáinak, eposzi méretű elbeszélő költeményeinek mélyebb, rejtettebb üzenete sokszor nem bomlik ki első olvasásra, utánagondolásra késztet, érzelmi azonosulásra kényszerít. Költészetében nem találjuk meg sem a szélsőséges patetikus romantikát, sem a tragikus magyarság képét, vagy a sírvavigadás olcsó szentimentalizmusába hajló hangulati elemeket. Arany a belső egyensúly, a lelkiismeret, a szembenézés, az emberi és a nemzeti önismeret költője. Mindamellett népi ihletésű, de a romantika és a realizmus eredményeit magába foglaló művészetében a hibátlan formaművész, a költői nyelv zeneiségének és szemléletességének alkotóművésze egyesül, hogy ebben a világképben kifejezést nyerjen a népét féltő, kora problémáitól gyötört, régmúlt képek látomásait idéző, minden hatásra érzékenyen rezdülő emberi lélek. Arany nem üstökösként villant át a magyar Garaj Lajos
