Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - Turczel Lajos: Arany János

Hallgat, komor, fázik dalom.

Mit van tennem? Olvasni tán .. .?

Marad] Homér, fénydús egeddel,

Marad] te most! ... Jer Osszián,

Ködös, homályos énekeddel.. .

Űh jer, mulattass engemet Hunyó dicsősség lantosa;

Érdekli mostan lelkemet Borongós ég, kihalt tusa,

Emlékhalom a harc fián,

Ki az utolsók közt esett el,

Remény nélkül ... Jer Osszián,

Ködös, homályos énekeddel.

A Bach-korszak idején születnek Arany híres zsarnokellenes balladái is: az V. László, a Szondi két apródja és A wallesi bárdok. Az epikát, lírát és drámát összeolvasztó balladai műfaj — melyet a magyar és skót népköltészetből kedvelt meg — tökéletesen megfelelt zaklatott lelki állapotának; így aztán olyan remekeket alkotott — a fentieken kívül az Ágnes asszonyt, a később írt Hídavatást és a Vörös Rébéket — amelyekkel méltán érdemelte ki a „ballada Shakespearje” nevet. Néhány történelmi balladájával [Mátyás anyja, Szibijányi Jank, Rozgonyinéj a kihunyt nemzeti önbizalom felébresztésére törekedett.

Erős líraiság hatja át a tárgyalt pályaszakasz nagyepikai alkotásait is, főleg a romantikus hangoltságú és bonyolultságú Katalint és a torzóban maradt Bolond Istókot. Ezt az utóbbi művét — melyben az elkallódó népi tehetség sorsát akarta bemutatni — négy énekre tervezte, de csak az első két ének készült el, az is egymástól nagy időtávolságban (1850-ben, illetve 1873-ban).

A Bolond Istókban Arany hatalmas tehetségének rejtve, kihasználatlanul maradt különleges adottságai mutatkoztak meg. Az a költő, akire előbb is és később is a hagyományos világkép és a harmonikus kompozícióépítés volt jellemző, itt az első énekben szokatlanul, nyersen modern életszemlélettel és a diszharmónia szerkezeti elemként való alkalmazásával lep meg, a második énekben pedig az igazi Byront messze felülmúló és modernné formáló byroni hős- és önelemzéssel.

Az 1850-ben írt első ének jelentős művészi értéke a féktelenül, elszabadultan áradó humor is, amely a szélsőségesen naturalisztikus életábrázolást nagyszerűen ellensúlyozza. Ez a kietlen életvalóságot és mély költői keserűséget enyhíteni tudó humor lépcsőt képezett az egy évvel később írt komikus eposznak, A nagyidai cigányoknak az akasztófahumorához. E mű miatt, a szabadságharc cigánykomédiaként való ábrázolásáért élesen támadták Aranyt, s ő ezekre a vádakra tizenkét évvel később, a Bolond Istók második énekének híres kitérőjében felelt. Fájdalmas magyarázkodásából a legjellemzőbb részt idézzük:

így én, a szent romon emelve vádat Magamra, a világra, ellened:

Torzulva érzem sok nemes hibádat,

S kezdék nevetni a sírás helyett;

Rongy mezbe burkolám dicső orcádat,

Hogy rá ne ismerj és zokon ne vedd:

S oly küzdelemre, mely világcsoda,

Kétségb’ esett kacaj lön Nagy-Ida.

Arany ábrázolási módszerei és művészi eszközei az ötvenes években jelentős mértékben gazdagodtak, mélyültek és az évtized végére a teljes érettség szintjére emelkedtek. Ezekben az években ö már igazi poéta doctus, aki nemcsak költői produkciójával, hanem kiemelkedően értékes tudományos értekezéseivel is gazdagítja irodalmunkat. Ekkor írja A magyar nemzeti versidomról, a Naiv eposzunk, a Zrínyi és Tasso című értekezéseket s a Bánk öárc-tanulmányokat, és a Vojtina ars poeticába című költeményében kifejti az általa művelt realizmus koncepcióját.