Irodalmi Szemle, 1982
1982/7 - FIGYELŐ - Soóky László: A nótárius Peleskén maradt
A nótárius Peleskén maradt Sokat beszéltek, s manapság egyre többet beszélünk a színház válságáról, mint akut jelenségről, amely Közép-Kelet-Eurőpa után lassan, de módszeres következetes seggel hatalmába keríti egész Európát, sőt világjelenséggé terebélyesedik. A „semleges színház” tunyító biztonságérzete színházi szakmunkássággá alacsonyítja a színművészetet, s a mindenkori társadalmi rend elvárásait kiszolgáló dramaturgia és rendezés úgy vállalja föl a társadalmi giccs-lehetőségeket, hogy már-már nem is szelektál. A „kiszolgáló színház” sablonja egyre bizonyíthatóbban ráilleszthető Európa színházaira, s az a ritkán megtündöik- lő lidércfény, amely a színház mocsarában egy-egy feszültség-okozó produkció gyanánt felragyog, csak még határozottabban körvonalazza a fenti képet. Amennyiben a kört szűkítve hazai tájainkon nézünk szét, a pillanatnyi állapot semmivel sem elkeserítőbb, mint a környező országokban, de semmivel nem is jobb, ezért ujjongásra semmi okunk, mivel az a néhány amatőr együttes és stúdiószínpad, amely az állóvízbe követ dobva új fölfogást, új, meghatározó formanyelvet sürget, csak elvétve talál kellő megértésre és támogatásra. Elgondolkodtató ez főleg azért, mert a spanyolviasznak a színházra értelmezhető változatát nem nekünk kell kitalálnunk, s nem most, mert ránk testálták azt az évszázadok s évezredek: a gö- rög színházzal kezdve, Shakespeare színházán keresztül Grotowskyig s másokig. Miért van az mégis, hogy héja-makacsság- gal kapaszkodunk a verbális színház korhadt kapaszkodóiba ahelyett, hogy apró lépéseket tennénk a kreatív színház természetes csodája felé? Furcsának tűnhet, hogy a MATESZ komáromi társulatának évadzáró bemutatója (Gvadányi József — Gál József — Méhes ■György: A peleskei nótárius, Konrád József érdemes művész rendezésében) elé ilyen hosszú bevezetőre kényszerültem, de a későbbiekben majd tapasztalhatjuk, hogy a bevezetés szükségszerű volt, több okból is, de elsősorban azért, mert a Méhes György által színpadra átdolgozott mű magában hordozta azt a lehetőséget, amelyért a bevezető is könyörög: a kreatív színház lehetőségét, legalább is jegyeiben, amit a rendező nem vett észre, illetve nem alkalmazott. Most tekintsük át nagyvonalakban az egyszerű színpadi történetet: A peleskei nótárius megment a máglyahaláltól egy szemrevaló boszorkányt, mire a boszorkány megátkozza őt és megesküszik, hogy elveszejti a nótáriust. Időközben pesti német hivatalnok érkezik a faluba annak okáért, hogy megszüntesse a magyar iskolát, s a hivatalnokkal egyidőben egy levél, amelyben a nótárius fia tudatja szüleivel, hogy halálosan szerelmes. A fiát féltő apa nyomban lóra pattan, kalandos utazása végén Budára ér, ahol józan paraszteszével mindent a helyére tesz, s a fiatal szerelmesek egymáséi lesznek, annak ellenére is, hogy a német hivatal képviselője is jogot formál a szép kisasszony kezére és pénzére, s ez a happy end. Az előadás három sarkított konfliktuslehetőséget hordoz magában. Az első, Tóti Dorka és a nótárius végig jelenlévő konspirációja, a második Fátermörder Jonathánnak, a német hivatal képviselőjének az ármánykodása, a harmadik pedig a fiataloknak, Fánikának és Sándornak a minduntalan veszélyhelyzetbe kerülő szerelme. A színlapon meg nem nevezett dramaturg feladata lett volna a fenti konfliktushelyzetek megteremtése és következetes fölmutatása. Ez azonban a színpadon sajnos nem mutatkozott meg, s a „konfliktus-ziccerek” már-már következtes semlegesítése katarzisnélkülivé, semlegessé tette magát az előadást is. Tóti Dorka egyetlen pillanatra sem tudta kétségessé tenni a nótárius egzisztenciáját, Fátermörder Jonathán mindössze egy etűdben mutatta föl a német hivatal hatalmát, a fiatalok szerelmére komponált happy end pedig mindvégig kétségtelen volt. Mondhatnánk persze azt is, hogy mindez a jelentőségét veszíti, ha a darab, mint egységes mű megállja a helyét, ha feszültséget teremt. Sajnos, ez nem történt meg. A tizenhat etűdből ösz- szeállított mű nem tud egységes egésszé formálódni annak ellenére sem, hogy a hegesztési kísérletek figyelemmel kísérhe
