Irodalmi Szemle, 1982

1982/7 - NAPLÓ - Tőzsér Árpád: Vladimír Mináč 60 éves

Vladimír Mináč 60 éves

Vladimir Mináč, a mai szlovák prózairodalom kimagasló egyénisége, a magyar olvasók által is jól ismert regény- és esz- száíró, 60 éves. Ismerve szerzőnk vitatkozó kedvét (olvassuk el csak a nemrég megjelent Texty a kontexty — Szövegek és szövegösszefüggések című kötetében közölt interjúkat, ahol az interjúalany a kérdező legnyájasabb kérdéseire is ri- poszttal válaszol), tehát ismerve szerzőnk tagadó alapállását, biztosra vesszük, hogy ezt a megállapításunkat sem fogadná el fenntartás nélkül, de a tények azért csak tények maradnak. S a tények a következők:

Vladimír Mináč 1922. augusztus 10-én született, a gömör-kishonti Klenócon. Első regénye, a Smrť chodí po horách (Halál jár a hegyekben) 1948-ban jelent meg, s arról a Szlovák Nemzeti Felkelésről szól, amelynek ő maga is résztvevője volt, s amely egész életére meghatározta nemcsak világlátását, hanem írói mozgásterületét is. írt novellákat (1954-ben jelent meg a Na rozhraní — Válaszúton című novelláskötete), sőt filmforgatókönyveket is, de szépprózai ténykedésének eddigi csúcsa mindenbizonnyal a Generácia (Nemzedék, 1961) című regénytrilógia, az 1944—48-as nagy korszak epikai hitelű és történelmi távlatú tablója. A hatvanas évek elején megintcsak novellákat Irt (ekkori novelláskötetei: Tmavý kút — Sötét sarok, 1960, Nikdy nie si sama — Soha sem vagy egyedül, 1962, Záznamy — Feljegyzések, 1963), de az 1966-ban megjelent szatirikus regénye, a Výrobca šťastia (Szerencsegyáros), műfajában már azt az átmeneti állapotot tükrözi, amely később az esszéhez (elsősorban a történelmi esszéhez) vezeti. Az esszék sorát az 1965- ben megjelent Tu žije národ (Nemzet él itt) nyitja, s 1970-ben, illetve 1974-ben a Dúchanie do pahrieb (Parázsélesztés),

s a Zobrané spory J. M. Hurbana (J. M. Húrban összegyűjtött perei) folytatja. Valamennyi eseménye nemcsak a szlovák irodalomnak, hanem a szlovák közéletnek is.

S éppen e történelmet s kicsit az epikai műfajokat is átértékelő esszéinek köszönheti Mináč, hogy magyar nyelvterületen ma ő a legismertebb szlovák író, s persze azt is, hogy a magyar olvasók elsősorban a szlovák történelmi létezés letéteményesét látják benne. De vajon nem teljes joggal-e?

Nincs ma Író, akiben a szlovák történelmi folytonosság olyan elevenen élne, mint Vladimír Mináčban! Hallgassuk meg, hogyan vall erről maga a szerző: Nemzetünk emlékezete hihetetlenül fiatal. Régvolt gyermekkoromban élt Nyústyán egy Hruška nevű öregúr, állítólag már százéves is elmúlt, annak idején még Daxner- rel és Franciscel tegeződött, s védte templomunkat az Unió körüli harcokban a magyar csendőrökkel szemben, amikor született, még Stúr is gyermek volt. Olyan fiatalok vagyunk, hogy születésünk pillanata szinte tapintható közelségben van. Mi, idősebbek még tapasztalatból ismertük az egyházi iskolákat, a szlovák nyelv utolsó hadállásait, láttunk valódi tajtékpipát, és ismertünk olyan idős tanítókat, akik sokat szenvedtek a nemzetért, s akik mintha egyenesen Vajanský regényeiből léptek volna elő. Világosan éreztük a folytonosságot, létünk és a nemzeti múlt kötődéseit.”

Vladimír Mináč az az író, akinek minden tettét ez a „folytonosság”, „léte és a nemzeti múlt kötődései” határozzák meg, aki akkor is a történelem ihletésében ír, ha nem a régmúltat rajzolja. így írta emlékezetes múltidéző esszéit, de lényegében a történelemmé váló idő a fő