Irodalmi Szemle, 1982
1982/7 - NAPLÓ - Mács József: Lovicsek Béla hatvanéves
Lovicsek Béla hatvanéves Gyorsan repül az idő, mintha szárnyai nőttek volna. Néha az az érzésem, hogy most kezdődik minden. A háború és a néhány éves kényszerű hallgatás után az irodalmi élet szerveződése. A magyar lapok megjelenésével egy időben természetesen. Hiszen ezek jelentették számunkra a fórumot. Az Irodalmi Szemle csupán az ötvenes évek legvégén lett „Ideje már bizony!” Fábry Zoltán értelmű valóság. A háttér ismert, sokszor megírtuk már. Alapozni kellett mindent. Téglát téglára rakni, hogy fölépüljön az annyira kívánt és nélkülözhetetlen ház. Tapasztalt és ismert írók vezették az építkezés roppant nehéz és keserves munkáját. Egri Viktor, akit igen-igen megszomorodott szívvel a mai napon temetünk, amikor e sorokat írom. S kicsit messzebbről, a stőszi hegyek hajlatából, Fábry Zoltán. Ök osztották meg tapasztalataikat velünk. Szinte nem is jelent meg írás, amely elkerülte volna a figyelmüket. Lovicsek Béla ugyan a CSISZ KB magyar nyelvű folyóiratába, az Alkotó Ifjúságba küldte első elbeszélését (amely ott meg is jelent), de aztán megváltozott postai küldeményeinek az útja: írásai az Oj S?óba, tehát Egri Viktor kezébe kerülte'.c. Ötvenkettőben jelentkezett első elbeszélésével a vidéken é’ő, harmincéves, de már a háború poklát megjárt s fogságot próbált tanító, aki kezdetben csak a gyerekeket akarta pallérozni, az a bizonyos belső kényszer azonban nem hagyta nyugodni, azt sugallta neki, hogy tollával is szolgálnia kell a nagy és szent ügyet. Azokban az években indult, amikor a szépprózai munkában szinte egy az egyben kérték számon a szocialista valóságot, leegyszerűsítettek mindent, teljesen elhomályosult a valóság annyiszor emlegetett és hiányolt égi mása. Az élethez való túl közel állás szükségszerűen kapcsolta ki a képzelőerő motorját, az egy az egyben látás tulajdonképpen így lett sematikus látás, amely az ötvenes évek irodalmának az egészét is jellemezte. Lovicsek Béla szorgalmas és termékeny íróként mutatkozott be. 1957-ben már elbeszéléskötetét jelentette meg a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó. Fábry Zoltán örömmel fogadta jelentkezését, s mindjárt az induláskor fontos dolgokra hívta fel a figyelmét. Bírálatának lényege: a távolabb állás sokkal áttekinthetőbbé teszi a terepet, az igazán lényeges dolgokra összpontosít. Vagyis az írói képzelő- erőből kért többet. A falu írójaként jelentkező Lovicsek a változó és megváltozott világot igyekezett ábrázolni. A vagyon szerint megosztott emberek küzdelmét próbálta megörökíteni regényeiben, elbeszéléseiben és színdarabjaiban. Ahogy elérkeznek az életüket gyökeresen megváltoztató döntő lépésig, a szövetkezet megalakításáig. Első és máig népszerű regényében, a Csillagszemű asz- szonyban, de az ezt követő Tűzvirágban is, a régi és a mai faluvilágot foglalta emberi sorsokba. Legsikerültebb színdarabjában, a Húsz év utánban is ez a törekvése munkál. Sokat írt, de könyvalakban csak néhány munkája látott napvilágot. Mást várnak tőle, mint amit nyújtani tud. Egyesek szeretnék félresöpörni az útból az ötvenes évek irodalmát. Nem veszik a fáradságot, hogy az úgynevezett sematikus korszak egészéből kihalásszák a legjobb írásokat. A teljes kép hiánya torzítást eredményez. Talán valamennyiünk közül neki van a legtöbb olvasója. Születésnapi köszöntőmnek hadd legyen ez a zárósora. Mert hiszen az életmű még nem fejeződött be. A tulajdonképpeni megméretés és milyennek találtatás a holnap dolga. Mács József
