Irodalmi Szemle, 1982

1982/7 - Jakab István: A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései

nyelven érintkeznek egymással: a szlovákok a magyarokkal — némi kivételtől eltekintve — szlovákul, a magyarok egymással magyarul. De ha történetesen csupán magyarok dolgoznak is együtt, a rendeletek, utasítások, szabályzatok stb. nyelve, a felsőbb szer vekkel való érintkezés nyelve számukra is a szlovák. S noha e dolgozók egymással (s magyar lakosságú vidékeken a felekkel is) általában magyarul beszélnek, a szlovák nyelvet is aktívan használják. Sok új fogalommal találkoznak, s ezeket szlovák néven ismerik meg. Különösen az említett években szinte tömegével keletkeztek az új fogai mák az új állami és társadalmi rendszerrel kapcsolatban, s ezeknek nem ismertük a magyar nevét, hiszen a magyarországiakkal való személyes érintkezés is korlátozott volt abban az időben, s a televízió, sajtó útján sem értesülhettünk a magyarországi gazdasági és társadalmi fejlődésről úgy, mint napjainkban. Két lehetőség adódott: vagy a szlovák szó átvétele és felhasználása, természetesen csak a szóbeli megnyilatkozásod ban, vagy a szlovák sző, kifejezés lefordítása, legtöbbször a szóelemek, illetve szavak szerint — ezt a módszert sajtónk is alkalmazta, s néha még ma is alkalmazza.

A negyvenes-ötvenes években tehát igen gyakori volt mindennapi beszédünkben a predseda (elnök), účtovník (könyvelő), tajomník (titkár), pracovná jednotka (munkaegység), smena (műszak, váltás), súťaž (verseny), rozpočet (költségvetés), vedúci (vezető), výkaz (kimutatás), záväzok (kötelezettségvállalás) és sok más szlovák szó. Kibontakozó nyelvművelésünk úgyszólván csak ezeknek a kiszorítására összpontosította figyelmét és igen gyenge erejét.

Részben a lapokban megjelenő nyelvművelő cikkeknek, részben a Magyarország és Csehszlovákia közötti gazdasági, társadalmi és egyéni érintkezés nagyfokúvá válásának hatására a legtöbb szlovák szót felváltotta már magyar megfelelője. Falvainkban örvendetesen elterjedtek a szövetkezettel és közigazgatással kapcsolatban az elnök, könyvelő, titkár, munkaegység stb. szavak, illetve szlovák megfelelőik már elvétve, szélső séges esetekben fordulnak elő magyar nyelvű megnyilatkozásokban. A közigazgatási gazdaságirányítási területeken is nagy változás tapasztalható, noha itt még gyakori vendég a rozpočet, výkaz stb., de inkább lélektani okokból (a szlovák szóhasználat hatására hamarabb jut az alkalmazottak eszébe a fogalom szlovák neve), esetleg szociológiai okokból (szlovák szakiskolát végzett vagy a magyar megfelelőket még nem ismerő tapasztalatlan alkalmazottról van szó stb.).

Néhány szlovák szó szélesebb körben is használatos még; különösen a kisebb nyelv, műveltségű emberek körében. Ilyenek: a horčica, chrípka, malinovka, párky, platnička, súprava és még esetleg mások is. Ha továbbélésük okát keressük, csaknem külön-külöm kell ezt a kérdést vizsgálnunk az egyes szavak esetében. Csak a horčica (mustár), párky (virsli), malinovka (málnaszörp) használata vezethető vissza azonos okokra.

E három szó főként a falusi, valamint a szlovák vagy vegyes környezetben dolgozó, kisebb nyelvi műveltségű városi magyarok nyelvhasználatában fordul elő. Ez utóbbiak esetében magának a környezetnek a szóhasználatával magyarázható az előfordulásuk a magyar beszédben is. A falusi magyarok pedig azért fogadták be ennyire e szavakat, mert úgyszólván ezekkel a nevekkel együtt, illetve ezek révén ismerték meg magukat a fogalmakat is. A virsli szót — ha hallották is az idősebbek — nemigen használták, s magát az általa kifejezett kolbászfélét sem ismerhették pontosan, hiszen a falusi ember régebben nemigen adott pénzt hentesáruért. A mustárt is csak esetleg ízesítő illatosító fűszermagként használta, krém formájában aligha ismerte, s a málnaszörp sem volt számára annyira ismert üdítőital, mint napjainkban. Ezek a dolgok tehát szlovák nevükön kerültek közel hozzá. Akár valóságalapja is lehet a csallóközi idő sebb szurkolóról elterjedt történetnek, mely szerint az illető „párkyt” rendelt „horcieá- val” és „malinovkát” az egyik budapesti talponállóban, s csodálkozott, hogy a pénztárosnő nem érti, mit is kér, míg a fiatalabb útitársak meg nem magyarázzák neki is, a pénztárosnőnek is, mit jelentenek ezek a szavak. Mindehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy bár a málnaszörp már ismert és közkedvelt ital falun, magát a sűrített szörpöt is általában málnaszirup néven ismerik a szlovák malinový syrup alapján, s nemcsak ennek hígított változatát nevezik malinovká-nak, hanem minden más szörpét is, mert a szlovákban is ilyen tág már a malinovka jelentésköre. A magyar köznyelvben ma már a szirup a sűrű cukoroldatot, az ilyen oldattal édesített kanalas orvosságot, átvitt értelemben a mézes-mázos magatartást vagy irodalmi alkotásban az émelyítő érzelmességet jelöli. Régebben jelentette a gyümölcsből készített édes sűrítményt is.