Irodalmi Szemle, 1982

1982/7 - Jaroslava Pašiaková: A cseh — szlovák — magyar irodalmi kapcsolatok fejlődése Csanda Sándor műveinek tükrében

letlenül harcoltak a fasizmus ellen, védelmezték a humanizmust, a demokráciát és a szabadságot.

Persze, Csandának már a kulturális k&zeledés útján elért eredményei csúcspontja^ ként értékelhető Slovo priateíské-t megelőző műveiben (Hidak sorsa, 1965; Szülőföld és irodalom, 1977) is találunk komparatív tanulmányokat, amelyek a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok pozitív, tudományosan dokumentált, vitathatatlan bizonyítékainak kiemelésére irányuló törekvésről tanúskodnak (pl. figyelemreméltó a Szenei Molnár zsoltárainak szlovák fordításáról írt tanulmánya-elemzése stb.).

A Slovo priateľské-ban a szerző az újabb irodalommal foglalkozó legjobb tanulmányait gyűjtötte össze és nyújtotta át a szlovák olvasónak. A könyv első részében mindenekelőtt arról beszél, milyen volt a két világháború közti csehszlovákiai magyar irodalom, majd a szocialista realizmus jelentős, akkoriban Szlovákiában élő magyar úttörőivel (Bányai Pál, Barta Lajos) foglalkozik, és méltatja Az Ot című folyóirat jelentőségét. Mindezek a tanulmányok eléggé leíró jellegűek, ami azonban a szerző kitűzött célja — minél részletesebben tájékoztatni, és bemutatni a hazai magyar irodalom úttörőit — szempontjából eredményes és szükségszerű módszier.

Egészen más jellegű a könyv második része. Két jelentős hazai magyar költő monolit, egységes, nagyon kimerítő irodalmi portréját tartalmazza: Forbáth Imréét, az orvos-költőét, aki életének nagyobb részét cseh környezetben töltötte, valamint Győry Dezsőét, az „újarcú magyarok” — a sarlósok — képviselőjéét. Kimerítő portrét rajzol továbbá Fábry Zoltánról és elemzi Emil Boleslav Lukáč életművét s a magyar irodalommal tartott kapcsolatát.

Forbáth nagyon plasztikusan, ma is élő és ható költőegyéniségként jelenik meg Csanda tanulmányában. Egyes bátor, újszerű, Forbáthnak a prágai bohém korszakában vagy a 2. alkotói korszakában írt verseiről kifejtett nézetei a felfedezés erejével hatnak. Nagyra értékeli Forbáth publicisztikai tevékenységét is, főként elkötelezett antifasiszta magatartását. A Győryről szóló tanulmányban Csanda arra összpontosít, hogy kinyomozza, hol keresendő annak a hatásnak a genezise, amelyet Győry a formálódó Sarló csoportra gyakorolt. Kiemeli a költő Kisebbségi Géniusz (A Mi Lapunk, 1927) című cikkét, valamint az Űj arcú magyarok (1927) című verskötetét, amellyel Győry az egyetemes magyar irodalomban is hírnévre tett szert; a Nyugatban Móricz Zsigmond írt róla nagy elismeréssel.

A Fábry Zoltánról írt tanulmány a gyűjteménybe foglalt legjobb tanulmányok egyike. Ez nyilván annak köszönhető, hogy Csanda már hosszú évek óta foglalkozik a Fábry-problémakörrel, s ezzel kapcsolatban talán nincs is olyan dokumentum, amelyet ne ismerne. Csanda nem fél felvetni a kérdést, vajon mindig egyértelműen pozitív hatást gyakorolt-e Fábry a szlovákiai magyar irodalomra. Arra a következtetésre jut, hogy — a fejlődésében végbement különféle fordulatok ellenére — Fábry pozitív, az itteni magyar irodalmat formáló etikai realizmusa, a demokratikus jogokért vívott nyílt antifasiszta harcban tanúsított becsületes magatartása, helytállása vitathatatlan érték, a hazai magyar szerzők legjobb eredményeinek kútfeje.

Külön fejezetet szentel Csanda a szimbolista generáció jelntős szlovák költőjének, E. B. Lukáčnak, a magyar irodalommal tartott intenzív kapcsolata szempontjából. Különösen nagyra értékeli Lukáč Adyért vívott harcát, méghozzá nemcsak a szlovák, hanem az egyetemes magyar irodalomtörténet kontextusában is. Elemzi Lukáč 1931- ben írt vitacikkét (Válasz Rudo Uhlárnak), amelyben máig érvényes argumentációval döntötte meg a téves nézetet, miszerint Ady költészete zömében dekadens; megmagyarázta, hogy — éppen ellenkezőleg — az Ady-versek lázító, forradalmasító jellege pozitív etikai és esztétikai hatást gyakorolt a háború után fellépett fiatal szlovák költőnemzedékre.

Végezetül megállapíthatjuk, hogy a Csanda gazdag tudományos és publicisztikai életművét bemutató szlovák válogatás a szerző legjobb szlovákiai magyar irodalmi tárgyú tanulmányainak a reprezentatív gyűjteménye, amely egyúttal a csehszlovák komparatisztikát is gazdagítja. Tanulmányai nemcsak ismereteket nyújtanak, hanem további kutatásokra is ösztönöznek bennünket a cseh—szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok területén.

A Slovo priateľské-t megfelelőképpen egészíti ki Rudolf Chmel terjedelmes, gazdag anyagot felölelő áttekintő tanulmánya A szlovákiai magyar irodalom fejlődéséről.