Irodalmi Szemle, 1982

1982/7 - Szeberényi Zoltán: Aggodalommal és felelősséggel

rendszerezése és értékelése nélkül nem lenne kialakítható irodalmunk fejlődésének összefoglaló története, objektív mérlege. Turczel ezzel a művével szinte egyedül teremtette meg a régóta hiányolt irodalomtörténeti szintézis egyik legdöntőbb feltételét. Művének forrásértékét fokozza a több mint száz oldalt felölelő, 677 tételből álló jegyzetapparátus. A monográfia impozáns méretei, a feltárt anyag gazdagsága sem jelenti azonban a téma teljes feldolgozottságát. Egyes témakörei további kutatást igényelnek, most már hangsúlyozottan irodalom- és műközpontúbb megközelítéssel. Könyve megjelenése óta Turczel Lajos Ilyen jellegű kutatásokat folytat. Munkásságának folyamatosságát, céltudatosságát és irodalomtörténeti jelentőségét műfajtörténeti fejlődésrajzok (A csehszlovákiai magyar valóságirodalom; Novellairodalmunk 1919 és 1938 között; A Sarló és a csehszlovákiai magyar szociográfia), egyes irodalmi jelenségek hátterét és jellegét megvilágító tanulmányok (Hőskor és dilettantizmus; A világtudat és a világhorizont kérdésének felvetése két háború közti kisebbségi irodalmi életünkben; A nemzeti hagyományok szerepe), sajtótörténeti kismonográfiák (Két háború közti sajtónk alakulása és megoszlása; Humoros sajtónk 1938 előtt), kapcsolattörténeti összefoglalások (Kisebbségi irodalmunk kapcsolatai a két háború közti magyarországi irodalommal és sajtóval) stb. jelzik. Eredményeinek legjavát két terjedelmes kötetbe gyűjtve adta közre az elmúlt időszakban, melyek az egyre erőteljesebben kirajzolódó Irodalomtörténeti összkép hasznos és nélkülözhetetlen építőköveit képezik.25

Vázlatos tallózásunkat, alkalmi szemlélődésünket Turczel Lajos kritikai és irodalom- történeti munkásságában egy Fábryt köszöntő tanulmányból vett idézettel kezdtük. Mondanivalónk végére érve fejezzük be sorainkat egy ugyanott olvasható, Fábryhoz intézett felhívással: „. .. lepjen meg bennünket azzal, amit már tőle oly régen szeretnénk: a szlovákiai magyar írás összefoglaló történetével.” Hadd ismételjük meg ezt a felhívást most már Turczelnek címezve. Három évtizedes munkásságának eredményei bizonyítják: minden feltétele megvan hozzá.

jEGYZETEK

1. Turczel Lajos: Fábry Zoltán köszöntése (Egy harcos élet seregszemléje a 60. évfordulúnj. Oj Ifjúság 1957. augusztus 6.

2. Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Turczel Lajossal). Irodalmi Szemle 1977/7.

3. Turczel Lajos önálló kötetei a megjelenés sorrendjében: írások mérlegen, 1958; írás és szolgálat, 1965; Két kor mezsgyéjén, 1968; Portrék és fejlődésképek, 1977; Hiányzó fejezetek, 1982.

4. Összeállításainak jelentős szerepe van hagyományaink feltárásában, irodalmunk fejlődési feltételeinek megteremtésében. Eddig a következőket jelentette meg: Fiatal szlovákiai magyar költők, 1958; Szlovákiai magyar elbeszélők, 1961; Örökség (Válogatás az első köztársaság magyar novelláiból), 1968; A kassai Batsányikor évkönyve 1965—1968, 1969; Darkó István: Romok és fények, 1969; Az éhség legendája (Csehszlovákiai magyar valóságirodalom a két világháború közötti.

5. Vö.: Turczel Lajos: Emlékezés az irodalmi próbálkozások idejére. Irodalmi Szemle 1976/6.

6. A reformkor megyei életének rajza Arany „Elveszett alkotmányá”-ban. Fáklya 1954/8—9.

7. Lásd a következő tanulmányokat: Gondolatok a Gulliver írójáról; Háromszázötven éves Cervantes Don Quijotéja; Walt Whitman emlékének; A célszerű szögény embörök írója; Halhatatlan halottak a békéért. In: Írások mérlegen, 1958.

8. Az említett fejezetek címe: Elő kapcsolatok. Elő hagyomány.

9. Vö.: Fábry Zoltán köszöntése (lásd az 1. számú jegyzetet]. Vázlat Fábry Zoltán kritikusi portréjához. In: Írás és szolgálat. Fábry és a csehszlovákiai magyar irodalomtörténetírás. In: Portrék és fejlődésképek. Fábry és Ady. In: Hiányzó fejezetek. A többi tanulmány az Írások mérlegen, Írás és szolgálat, valamint a Portrék és fejlődésképek című köteteiben található.

10. Mindkét tanulmány az írások mérlegen című kötetben jelent meg)