Irodalmi Szemle, 1982
1982/7 - Miroslav Válek: Négylábúak (vers)
Mintha valaki fuldokolna. Mintha valaki egész életében gázt lélegzene. (Azon a nyáron túlzottan kék volt az ég palástja ...) Hova megyünk? Hova megyünk ma este? Újságba lapozok: Világ vége. A színházak zárva! Lakásom ajtaján valaki csengetett. Nem, nem, nem! Arcom kezembe temetem. A csend, akár az igelit, átlátszón neszez. Ki csengetett lakásom ajtaján? Hallgatok, mintha nem lennék idebenn. Ö, halálba fojtva! Ó, feldarabolva! S a hamu halmai alatt, kiskecskék patái alatt, a báránybőr édes illata alatt, a tűz alatt, a tűz alatt, az égetett szőr alatt — ujjlenyomatom ott maradt! S a négylábúak, a négyes ikergyerekek, a szeretők négylevelű lóheréi azt kiáltják: „Ölj“ De kit? A négyszer megszületett szerelem már itt kapar tyúklábaival. S a pléhkakasok négy égtáj felé kaszálnak. Ö, láthatatlan szárnyai a lábatlan halálnak! Rácz Olivér fordítása A költemény közlésével 55. születésnapja alkalmából köszöntjük Miroslav Válek nemzeti művészt.
