Irodalmi Szemle, 1982
1982/6 - ÉLŐ MÚLT - Nagy Miklós: Rögtönzött arckép Komlós Aladárról
IEilcü) imtEriCT RÖGTÖNZÖTT ARCKÉP KOMLÖS ALADÁRRÓL l. 1934 végén Pavol Bújnák halálával megüresedett a pozsonyi Komenský Egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanári állása. A diákság, amely a félmegoldásokkal e téren eddig is elégedetlen volt, most határozottan követelte egy méltó rangú tanszék felállítását, élén magyarországi tudóssal. Nem hallgatott a nemzetiségi sajtó sem — Turczel Lajos Két kor mezsgyéjén c. műve tanúsága szerint sorra fölvetődött Schöpflin Aladár, Benedek Marcell, Szerb Antal neve. Egri Viktor pedig — másokkal együtt — az irodalomtörténeti szintézisével pályadíjat nyert Szerb Antal mellett elsősorban Komlós Aladárt javasolta a katedrára. Érvelésében kimondja, hogy Komlós „legmélyebb és legtanultabb esztétáink egyike”, nem szabad megfeledkezni szlovenszkói (alsósztre- govai) származásáról és hosszú szlovenszkói munkásságáról sem. Az ajánlások, javaslatok eredménytelenek maradtak, az akkor Budapesten tanárkodó Komlós Aladár nem kapott meghívást a szlovák főváros egyetemére, de a hajdani elgondolás helyességén ez mit sem változtat. A 42 esztendős tanár neve jól csengett a haladó irodalmi körökben, különösen nagy érdeklődést keltett az Oj magyar líra (1928) c. nagy esszéje, az első kísérlet a Nyugat irodalmi forradalmának történeti áttekintésére. Ajánlói azt is számontartották, hogy Komlós Aladár gerinces baloldali ember, aki Adytól és Jászi Oszkártól tanulta meg a demokrácia szeretetét, a magyar sovinizmur, és felsőbbrendűségi érzés elutasítását, s mindezt — bécsi, berlini emigrációjával tetézve — sohasem bocsátotta meg neki az ellenforradalom hivatalos Magyar- országa. Ki ne tudta volna a magyar értelmiség soraiban, mennyit tett szülőföldje művelődéséért, a lassan, küszködve felnövő szlovákiai magyar irodalomért. 1922-ben Bécsből arra figyelmeztette Mécs Lászlót, sáfárkodjék jobban vitathatatlan tehetségével, a könnyed verselés, „az ujjongó humanizmus” kevésnek bizonyulhat majd a mara- dandósághoz. Ugyanez év elején barátjával, Simándy Pállal megszervezte Losoncon az első szlovákiai magyar szabadegyetemet (Csanda Sándor: Első nemzedék. Bratislava, 1968. 278.). Később sem csak a szüleihez járt látogatóba Szlovákiába, íróasztalán rendre ott álltak a szlovákiai szerzők frissen megjelent könyvei: ezt igazolják a 30-as években írt bírálatai Szenes Piroska regényéről, Szenes Erzsi verseiről és érdeklődése Fábry Zoltán iránt. Az antifasiszta egységet hirdető csehországi Magyar Nap olyan interjút közöl tőle 1937-ben, amelyet a magyarországi szélsőjobb lapjai nemzetgyalázásnak minősítenek, a minisztérium pedig kétévi állásfölfüggesztéssel büntet. A beszélgetés során ugyanis elhangzott egy bátor mondat a Csehszlovák Köztársaság javára: „demokratikusabb viszonyok vannak ott, mint Magyarországon”. (K. A.: Táguló világ. Bp. 1967. 251.) Keserves e század negyedik évtizede Magyarországon mindenkinek, aki olyan hivője, fanatikusa a szabad szónak, egyéni véleménynek, mint Komlós, kivált ha még zsidó Nagy Miklós
