Irodalmi Szemle, 1982
1982/6 - Moyzes Ilona: A tó titka (mesejáték-részlet)
FÉNYES SZEM: Nem tudom. Lehet, hogy nem volt jó szíve, vagy fösvény volt, vagy talán... De mit találgassam? Annyit tudok róla, hogy aki beleül, azt a fellegek közé röpíti az a négy fehér paripa, amely a hetvenedik szobában alszik. HOSSZÚ LÁB: A fellegek közé? FÉNYES SZEM: Oda. HOSSZÚ LÁB: A csillagok közelébe? FÉNYES SZEM: A csillagok közelébe. HOSSZÚ LÁB: És te még soha nem próbáltad ki? FÉNYES SZEM: Mit keresnék én a csillagok közelében, meg a fellegek közt? Megfulladnék. Mondtam már, hogy ez az én hazám, Vízország, mint ahogy a tiéd a szárazföld. Te sem tudnál élni a csillagok közelében, sem a fellegek között, mint ahogy a víz alatt sem, ha most nem lennék veled. HOSSZÚ LÁB: Az igaz. FÉNYES SZEM: Na látod! De azért egyszer kölcsönadom neked, kipróbálod, s ha hasznosnak vélnéd, hazaviszed. HOSSZÚ LÁB: Igazán? Az nagyszerű lenne. Kipróbálom s a széllel futok versenyt a legnagyobb viharban. Szereted a vihart? FÉNYES SZEM: Hát... ahogy vesszük. Apám nem szerette. Azt mondta, zavarja Vízország békéjét. Egy kissé magam is így vagyok vele. Hullámok verődnek, s a homokot a mélybe sodorják a partról. Ilyenkor zavaros a tó, s inkább a palotában tartózkodom. Apám is ezt cselekedte. HOSSZÚ LÁB: Azért a hintót kipróbálom, ha nem is lesz vihar. FÉNYES SZEM: Jó, de most menjünk tovább. • (A palota 1. szobája. Az asztalon arany serlegekben bor, arany tálakon kenyér és alma.) HOSSZÚ LÁB: Tündéri szép itt minden, s még jó falat is akad. FÉNYES SZEM: Ne kéresd hát magad. Ülj le, egyél és igyál. Bizonyára megéheztél. HOSSZÚ LÁB: Meg bizony! De hisz ez bor! FÉNYES SZEM: És ha az? HOSSZÚ LÁB: Még soha nem ittam bort... FÉNYES SZEM: Hát aztán? Ez nem akármilyen ám. Ha ebből a kenyérből eszel, megízleled a serleg borát, és harapsz az almából, ura leszel a víznek. Valahányszor kedved támad lejönni, egyetlen kézlegyintésedre megnyílik a víz és lefuthatsz hozzám a palotába. HOSSZÚ LÁB: Igazán? Amikor csak akarok? FÉNYES SZEM: Amikor csak akarsz^ HOSSZÚ LÁB: Nahát! ... Ha ezt elmondanám valakinek. Nem, nem is hinné el senki... (Mohón eszik, iszik. Utána nagyot szusszant, megtörli a száját és megkönnyebbülten felkacag.) Hát igaz ez? Van egy fiútestvérem és én lejöhetek hozzá ebbe a fantasztikus palotába, amikor csak akarok. Fényes Szem, ha tudnád, milyen boldog vagyok. Ha most látna az anyám. Mindig szomorú voltam eddig, nagyon vágyódtam egy fiútestvér után. Anyám tudta, s ő is szomorkodott, de sohasem szólt róla. Beteg. Ha tudnád, milyen bánatos! Mosollyal rejti, de én túllátok a mosolyán. Ha elmondom neki, hogy végre van egy testvérem, tudom, menten meggyógyul. Ö maga azt mondja, hogy az öröm az ember legerősebb gyógyszere. FÉNYES SZEM: Akkor bizonyosan meggyógyul. De búsulásra semmi okod. Van nekem egy csodadoktorom. Eljön az idő, amikor én is megismerhetem az édesanyádat, ő meg a doktoromat. Az olyan gyógyfüvek levével itatja majd, amitől minden baját elfelejti. HOSSZÚ LÄB: Nagyszerű fiú vagy. Az anyám neked is anyád lesz a tiéd helyett. FÉNYES SZEM: Nem kétlem, Hosszú Láb. Nekem jól fog esni, s ő sem bánja meg, de másnak ne szólj rólam. HOSSZÚ LÁB: Kár, hogy nem szólhatok. Mindenkinek eldicsekednék veled, a világon mindenkinek. De te tudod, hogy miért kell hallgatnom ... Ezentúl minden nap együtt leszünk, Fényes Szem. Ahogy hazajövöik az iskolából, futok hozzád. Nagyon megszerettelek. FÉNYES SZEM: Én sem tudnék már meglenni nélküled. Nagyon pici voltam, amikor
