Irodalmi Szemle, 1982
1982/6 - Ardamica Ferenc: Sikervárás (elbeszélés)
Ardamica Ferenc SIKERVÄRÄS Késő este van. Az óramutató veszett gyorsasággal közeledik a római tizenegyeshez. Nagy, barna fazékban forr a víz, Az asszony ügyesen lekapja a tűzhelyről. Beleönti a mosogatótálba. — A fiókban találsz száraz törlőt. A férfi félkézzel, ügyetlenül kihúzza a fiókot, és kicibál egy törlőruhát. Másik kezével a kredenc tetejére helyezett vezetékes rádiókészülék gombja után nyúl. Az asszony felszisszen ... Forró a víz. Mégsem önthet hozzá kitudjamennyi hideget... Néhány napja nem mosogattak. Az edényekre rászáradt az ételmaradék. A férfi zavarba jön, egy pillanatig azt hiszi, hogy a rádióból szerteáradó hangoknak szólt a szisszenés. De csakhamar rájön a nemtetszésnyilvánítás igazi okára, s ettől végtelenül megkönnyebbül. Hálás készséggel kapkodja el felesége kezéből a víztől csepegő tányérokat. Legújabban nem öblítenek, örülnek, ha egyszer egy héten hozzájutnak a mosogatáshoz. Az öblítés fölösleges luxus ebben a rohanó világban. S ha egy munkásházaspár esti egyetemre jár, akkor méginkább az. Főleg ha már a villanysütő, a hűtőszekrény is tele van piszkos edénnyel, hogy a mosogatótálat ne is említsük. — Kedves hallgatóink ...! A bemondónő kedvességet, jókedvet mímelve, gyakorlottan cseveg... Szavak, szavak, melyekre oda sem figyelnek ... Érzelgősen szomorú, lehangoltságba ragadó dallam csendül fel a készülékből. Mindketten ugyanazt érzik. Mindkettőjük torkát egyszerre szorongatja valami szokatlan érzés. Furcsa, elérzékenyült hangulatba kerülnek. Azután hirtelen vissza kell térniük a földre. A zene hangjaira szárnycsapkodás hallatszik a kosár alól. Beteg a vasárnapi ebédnek való. Az asszony már délután észrevette, hogy nem bír lábra állni és hervadozik a taréja. Behozta a konyhába. Melegvizes gumitömlőt tett a kosárba, arra ültette ... Hátha estig rendbe jön ... Hiába. A tyúknak, úgy látszik, befellegzett. Felkapják a kosár tetejét, kiemelik a beteg állatot. A kókadt taréjú tyúk még üldögél egy darabig, majd feldől, a kockaköveken pedig odébb gurul egy megtört héjú sápadt tojás. — Megtojt, szegényke ... Az asszony bánatosan felveszi a tojást, megforgatja. — Holnap elhasználom tésztagyúráshoz — mondja gépiesen, s közben arra a köny- nyelmű pillanatra gondol, amikor a tyúkot megvásárolta a rábeszélő kofától, amikor hagyta magát becsapni a piacon. Valószínű, sőt, egészen biztos, hogy már akkor beteg volt, de ő oda sem figyelt, csak a vasárnapi tyúkleves járt az eszében, régi, otthoni, édesanyja főzte tyúklevesek ízei futottak össze a szájában. De nem csoda, istenbizony, nem csoda, az egész heti rendetlen étkezés, hidegkonyha után... Meg sem nézts a taréját, mely lehet, hogy már akkor kókadóban volt. — Megtojt... Talán utoljára ...
