Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - LÁTÓHATÁR - Ján Lenčo: A szatíra fölöttébb szükséges voltáról

a folyóiratok és könyvkiadók szerkesztőségében a szatirikus írások közléséről. De a szatíraírónak ezt a körülményt a játékszabályok részeként kellene felfognia.

Amit befejezésül még mondani szeretnék, abban végképp nincs semmi fölfedező. A megismeréshez és a célhoz vezető utat a sikereken kívül mindig tévedések is szegélyezik — ez másképpen nem lehetséges. A siker a tévedések felszámolásából ered. A szatíraíró sem tévedhetetlen, neki éppúgy meg kell hogy legyen a joga a tévedésre, mint más szakmák képviselőinek, ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy visszaélhet ezzel a jogával. Ha a társadalom elismeri ezt a jogát, ugyanakkor ezzel, de csakis ezzel nem ismeri el jogát a felelőtlenségre és annak a legelterjedtebb és legveszedelmesebb formájára — a tehetségtelenségre. Érdekes, hogy az irántuk való nagyvonalúságot éppen azok követelik leginkább, akik a legkicsinyesebbek másokkal szemben. Ez érdekes és talán természetes, ugyanakkor kissé mulatságos is. És megtámadható azok által, akik úgy érzik, hogy ők valami miatt megtámadhatók.

(Elhangzott a Szlovákiai hószövetség IV. kongresszusán.)

Kövesdi János fordítása

A béke bolygója (szökőkút a pozsonyi Béke téren), anticoro, 1981