Irodalmi Szemle, 1982
1982/1 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában
90 rovatot vettek figyelembe az adóalap megállapításához. A török alól felszabadított területeken, így Mocson is, az egykori birtokosok közül csak azok a köznemesek kapták vissza kiváltságaikat, akik hitelesen igazolni tudták előjogaikat, illetve le tudták fizetni a magas fegyverváltságot. Ezek közé tartoztak a Pap családok leszármazottai. A többi egykori kurtanemes, miután nem tudott eleget tenni az igazoló bizottság követelményeinek, elvesztette korábbi jogait és az összeírásokban a „nemes jobbágy”, „nemes zsellér” megnevezés jelzi korábbi jogállásukat. Ezek közül az armalista jogállású mocsi családok közül különösen érdekes a Pap család — részben szájhagyományon alapuló — története. A szájhagyomány szerint a Pap család ősei Erdélyből menekültek erre a vidékre. Zolnay László leírja a máramarosi Pap család köznemesi rangra emelésének történetét. E Pap család egyik tagja egy összetűzésben megö'lt egy nemes embert, ezért — s ez már a szájhagyomány alapján feltételezhető —, menekülni volt kénytelen. Mindez 1614-ben történt. Annyi bizonyos, hogy a mocsi Pap család Esztergomon át származott a faluba. Sokkal régebbi a Boncz család nemessége. A mocsi Boncz-ház (kúria) ősei állítólag még a pogánykorban szerezték nemességüket. Kétségtelen, hogy Mocson a török hódoltság vetett véglegesen véget a világi nemesség jelenlétének. A török idők után birtoklási jogaikat nem kapták vissza, így nemesi mivoltuk legfeljebb csak az adómentességre korlátozódott, és a robottól és egyéb jobbágy- terhektől mentesítette őket, egyébként jobbágymódra élő és telki állományon gazdálkodó parasztok voltak. HADAK SZOLGÁLATÁBAN A török hódoltságot követő évtizedekben nemcsak a hűbéri terhek növekedtek elviselhetetlenül, hanem a megszálló katonaság eltartásával kapcsolatos hadiadók és a katonaság élelmezését szolgáló porciók terhei is súlyosbították a jobbágyság helyzetét. A török elleni felszabadító háború alatt hihetetlenül megnőtt az adóteher. A háborúban megnyomorított szegénység nem tudta az adót megfizetni, ezért katonaságot küldtek a nyakára. Egy házra 20 ft adó volt kivetve és a végrehajtó katonaság is látta, hogy ezt lehetetlen megfizetni és behajtani. Az idegen zsoldos katonák kegyetlenül bántak a néppel. A tisztek a pórok fiatal feleségeit, leányait hozzátartozóik szeme láttára becstelenítették meg. Ütötték, verték és válogatott kínzásokkal szedték el utolsó garasát a védtelen népnek, marháit elhajtották, lakását feltörték, ládáit, bútorait fejszékkel hasogatták szét. 1689 telén Komárom környékén öt falu népe télvíz idején az erdőbe menekült a katonaság elől. Kilenc gyermeket raktak megfagyva az országút mellé. A nép visszasírta a török uralom idejét. 1698-ban Zsámbóky Nagy Pál, a későbbi kuruc tiszt, Csonkabég lovasezredének századosa katonáival Mocson szállt meg. Katonáinak ingyenes ellátás járt. A jobbágyházakhoz beszállásolt katonák fej- és lóadagját pontosan ki kellett elégíteni. A katonák azonban gyakorta nem elégedtek meg az előírt fejadaggal és követelődztek, erőszakoskodtak. A tisztnek saját pénzéből — zsoldjából — kellett fedeznie szállásadójának az ellátást. A kapitány az itt töltött 96 nap alatt 10 ft 90 dr értékű ökör- és bárányhúst, 10 ft 50 dr értékű bort, 48 ft 46 dr értékű kenyeret, fűszert ill. sót igényelt magának és 8 ft 50 dr értékű szénát, 34 ft 20 dr értékű zabot igényelt a lovának. Mindezekért csupán 20 ft összeget fizetett a falunak, így 93 ft 43 dr összegben adós maradt. Pedig még a megyétől is kapott a százados 2 ökröt ajándékba, hogy katonái között „jó rendet tartson”, hogy ne kerüljön sor azok részéről állandó túlkövetelésekre, erőszakoskodásokra, a jobbágyok megverésére. Mivel Zsámbóky százados nem tartott fegyelmet katonái között, a vármegye visszakövetelte tőle az ajándékba adott két ökröt. A császári Csonkabég lovasezred mintegy 140 főnyi százada 1702. április 20. és júl. 20. között volt ismételten beszállásolva a faluba. A beszállásolt katonák ekkor az ún. nyári fejadagot (tehát csak naponta két font, azaz 1 kg-nál valamivel több) kenyeret kaptak szállásadójuktól. Havi zsoldjuk 2 ft 30 krt volt és ebből kellett volna magukat élelmezni. A beszállásolt katonák „kilengéseiről” nemcsak a századosnak adott ökrök visszakövetelése tanúskodik, hanem Tartsy György mocsi borbély és sebkötöző felcser panaszlevele is. Ebben a levélben a derék sebész alázatosan kéri a nemes vármegyét, hogy
