Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában

még a békekötés előtt — újra kiűzeti a vissza-visszatérő mocsi prédikátort, Marosi Istvánt, korának nevezetes prédikátor-költőjét. A vallási villongások csak fokozták a falu népének a hadak zaklatásaitól, pusztításaitól egyébként is terhes életét.

A falu 1683-ban szabadult fel véglegesen a török hódoltság alól, de csak 1696-ban szerepel először a lakott falvak névjegyzékében. A török elleni felszabadító háborúk során a lakosság elmenekült a faluból és csak fokozatosan merészkedett vissza. Az 1696 és 1699 közötti három esztendőben 9 negyedtelkes jobbágycsaládról és 21 zsellércsaládról 40 jobbágycsaládra szaporodott a falu lakossága. Ekkor a faluban 54 ökör, 60 tehén, 33 ló és 110 juh van összeírva. Az itteni armalista (köznemes) nemesek közül Mócsi András, Pap István, Gachal Mihály és Isso Mihály, ez utóbbi szabados jogállású és a jobbágyterhek alól felmentett pór volt, még Esztergomban laktak. A visszatelepült lakosság általában 4—6 évi adómentességet kapott. Mocson 13 évnek kellett eltelnie a török kiűzése után, hogy a falu adózóképes legyen! 1696-ban a falu adója 54 1/8 adórovás, hadiadója pedig 7 porció (azaz 7 fej- és lóadag). A falunak ezen kívül 40 régi cenzus és 90 új cenzus adója volt a szántás, aratás és behordás fejében, továbbá 30 akó boradója.

A 10. században Mocs és környéke a Zauard (Szavárd) nemzetség szálláshelye volt. Kézai krónikája szerint e nemzetség Lél vezértől származik. Anonymus szerint e nemzetség őse Almos vezér unokaöccse volt. Szavárd Hö'lek fia volt, aki Árpád fejedelem nagybátyja. A Szavárd nemzetségből származó Lőrincz comes (1268—1293) apja kapta ajándékba Mocsot IV. Bélától. Lőrincz comes családja ekkor vette fel a faluról a Mócsy nevet. Feltehető, hogy a hódoltság után visszatért Mócsi András e család leszármazottja. Később a Mócsy nemesek Tolna megyében kaptak birtokot.

HITVITÁK IGÁJÁBAN

A keresztény seregek e vidéken történő átvonulásuk során, a török elleni felszabadító háború esztendei alatt, nem voltak különbek a törököknél. 1683-ban Párkány ostroma sikertelen volt és Szobieszky lengyelei bajtársaik elvesztését a környék falvainak lakosságán torolták meg. Egyéb okuk is volt erre: e falvak lakói behódoltak a töröknek és a hódoltság alatt protestánsokká lettek. A török elleni felszabadító háború másfél évtizedig tartott s ezalatt az idegen zsoldosok a környéken maradtak és valósággal kiélték a lakosságot. Kollonich Lipót érsek, aki Mocs földesura is volt, így írja le a helyzetet a szemtanú hitelességével: „A meglévő lakosság megtartása is veszélyben van, mivel a súlyos adóterhek korlátlan önkényre hagyott behajtása inkább elnéptelenedésre... vezet. Két ezred egyebet sem tesz, mint hogy végrehajtással gyötri a falvak lakosságát, kiűzi házaikból, s ráadásul nyomorékká veri, ha jajgatni mer. De ennél elviselhetetlenebb a népre nehezedő nyomás, amikor a csapatok valamely falun keresztül vonulnak, vagy pedig oda szállásolják őket. Zűrzavarnak, kártételnek, kihágásnak se szeri se száma, s nincs, aki a parasztokat megoltalmazza.”

A török kiűzése után Mocs falu érseki birtoka ismét az egyház fennhatósága alá került, noha lakói a török hódoltság alatt protestánsokká lettek. 1689-ben, röviddel a török kiűzése után, a falu lakossága kénytelen menekülni a császári seregek üldözése elől. Mocs falu lakói a szomszédos falvak protestánsaival együtt Lengyelországba (!) menekülnék. A „felszabadító” keresztény seregek nem bíztak a vidék töröknek hódolt, protestáns lakosságában. Pedig az új hitet vallók a hódoltság alatt is fizették adójukat az előbb Újvárba, majd utóbb Nagyszombatba menekített esztergomi érsekségnek, földesuruknak. A török utáni idők első egyházlátogatási jegyzőkönyve (Visitatio Canonicae) 1696-ból való. Az egyházlátogató megállapítja, hogy „a falun kívül állott kis templom már romjaiban fekszik” (a jelenlegi r. k. templom, amelynek létezéséről először 1208- ban van írásos említés). A vallási villongásokra jellemző az egyházlátogató megállapítása: „... a templom fő oltárának képe a köbölkúti templomban látható a szószék felett és a Boldogságos Szüzet ábrázolja. Hitelt érdemlő egyén előadása szerint egy református ember 9 garast érő fejszéért adta el egy köbölkúti gazdának”. A templomot 1699-ben már csaknem teljesen újjáépítették és az 1701-es egyházlátogató már azt írja, hogy a templom csekély költséggel újra használhatóvá tehető. Ez az egyházlátogatást végző apát úgy tudja, hogy a „templom fő oltárát a belviszályok idején (1644 körül) Komjáthira vitték”. A török utáni idők első plébánosa Németi János volt, aki — miután