Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Csáky Károly: Magyar regionális lapok Dél-Szlovákiában

szövegek és vezércikkek esetében még itt sem sikerül mindig szabadulni a bonyolult mondatoktól. Az alábbi hosszúra nyújtott gondolategység elolvasásához — melyet a lap 1980/46. számából idézünk — aligha van mindig türelme az előfizetőnek. A mondat így hangzik: „A testvéri szocialista országok, de elsősorban is a Szovjetunió, a munkások és a parasztok első állama a kommunista társadalom építésében elért nagyszerű eredményeivel és a világbéke megalapozását szolgáló kezdeményezéseivel egyértelműen bizonyítja a szocializmus fölényét a kapitalizmus felett s egyben azt is, hogy a kizsákmányolástól mentes társadalomé a jövő, csak az tudja megteremteni a nemzetek és népek békés és boldog jövőjének gazdasági és kulturális, valamint nemzetközi feltételeit.”

Az előző lapokhoz viszonyítva a Győzelmes Útban kevesebb a szintaktikai és a helyesírási hibák száma is. Kár, hogy az aránylag jó nyelvi szinten álló lapban a helységneveket következetlenül használják. A múlt évi 14. számban pl. ezt a hírt olvashatjuk: „Az irodalmi színpadok kerületi versenyén, mely március 30-án volt Bátorkeszin, a galántai járást a CSEMADOK topolnicai szervezetének csoportja képviselte.”

A lap tartalmi színvonalával kapcsolatban vegyes érzéseim, benyomásaim vannak. Azt hiszem, a négy oldalt egy kis jóakarattal, közös összefogással sokkal színesebbé, tartalmasabbá és értékesebbé lehetne tenni. Olyan járás lapjának, mint a galántai, pl. állandó irodalmi, kulturális, néprajzi vagy helytörténeti rovatának kellene lennie. Gondolom, a Mátyusföldön van annyi szakember, hogy ezek a rovatok anyaggal is megteljenek. Persze, kérdés az is, milyen ehhez a pedagógusok, népművelők — egyáltalán a magyar nemzetiségű értelmiségiek hozzáállása. Hogy az említett rovatoknak értelmük, visszhangjuk volna, bizonyítják a néhány évvel ezelőtt közzétett néprajzi dolgozatok, tanulmányok is.

A jövőben a szerkesztőségnek sokkal nagyobb gondot kell fordítania a tördelésre. Tördelési tükör nélkül ugyanis nem lehet esztétikus lapot, áttekinthető újságot szerkeszteni. Márpedig az sem mindegy, milyen formában adjuk az anyagot az olvasó kezébe.

A dunaszerdahelyi járás magyar dolgozóinak négyoldalas hetilapja a CSALLÓKÖZ. Kétségtelen, hogy az újság a szlovákiai magyar regionális lapok közül tartalmi-nyelvi tekintetben a legjobbak közé tartozik. A szerkesztők a négy oldalt értékes anyaggal töltik meg: riportokat, híreket, glosszákat, tanulmányokat, elbeszéléseket és verseket egyaránt olvashatunk az újság hasábjain. De nem hiányoznak a Csallóközből a jegyzetek, a karcolatok, a bíráló hangvételű írások, az útirajzok vagy a különféle szakcikkek sem. Amennyiben a dunaszerdahelyi lapnak csak a régebbi számait ismerem — a szerkesztők kérésemre nem küldtek egy számot sem —, állításaim elsősorban ezekre vonatkoznak.

Az 1976-os év néhány számában Mészey Gézáné a bábjátszásról, illetve annak mesterségéről közöl értékes írásokat. Ugyanezen év karácsonyi számában fiatal hazai magyar prózánkkal kapcsolatban olvashatunk ankétot. A szerkesztőség kérdéseire olyan szak- emberek válaszolnak, mint Tőzsér Ärpád, Duba Gyula, Mészáros László és Görömbei András. A lap így egyféle kitekintésre is neveli az olvasót, túllép a provinciák határain. Ügy próbál Csallóközé lenni, hogy közben a tágabb világot is befogadja.

Dicséretes, hogy a pályakezdő költők, írók munkáin kívül a képzőművészek alkotásai, illusztrációi is helyet kapnak az újságban.

Annak is örülhetünk, hogy a Csallóköz első oldala más, mint a legtöbb járási lapunké. Ezt elsősorban úgy érik el, hogy kerülik a zengzetes frázismondatokat, a bonyolult szószerkezeteket, s a jelentéktelen eseményekről nem írnak végeláthatatlan beszámolókat.

A felsorolt pozitívumok ellenére azonban — sajnos — a hibákról is szólnunk kell. Elsősorban itt is a nyelvi hibákra kell gondolnunk. Néhány régebbi szám elemzése alapján elmondhatjuk, hogy az idegen szavak listája a csallóközi lap olvasása közben sem marad szegényes. Találkozhatunk aztán az újságban ilyen magyartalanságokkal is, mint „A nehéz talajon a hazaiak voltak a többet kezdeményezők.” (76/44) Ehelyett talán egyszerűbb lett volna ezt írni: A nehéz talajon a hazaiak többet kezdeményeztek.

A Csallóköz elemzett számaiban néhány nyelvhelyességi hiba is előfordul. Talán az ügyesebb diáknak se kell magyarázni, miért helytelenek az ilyen mondatok, szintag- mák, mint a „Fejlődésnek indultak a búzák és az évelő takarmányok.”, a „kései érésű