Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Egri Viktor: Fehér éjszakák (regényrészlet)

részkedhetnek a jégre. Az éghajlat mégsem mondható zordnak, a Golf-áramlat melege ilyen messzire, még ide is elhat.

De a virágnál is jobban meglepi az embert a rengeteg déligyümölcs. Narancshalmok, banánfürtök, citrom, grapefruit, mandula, mazsola, mogyoró közt zöld és piroshéjú kaliforniai almák mosolyognak a vevőre. Szószerint kell ezt venni, a gyümölcshalom csábítja a vevőket, akik ritkán jelentkeznek. Mint megírtam, tanúja voltam, hogy jól öltözött asszonyok két-három almát vagy banánt vásárolna^, pedig ezeknek a hibátlan pompás almáknak az ára kilónként a mi pénzünkre átszámítva alig négy korona, a banáné kevesebb a duplájánál. Elképeszt, hogy a mazsola kilóját alig három koronáért megveheted.

Túljutva a kongresszus felén, a teljes üléseken és a bizottsági tanácskozásokon, bizonyos egységes kép kezd kialakulni. Míg az első békekonferencia az értelmiségiekre korlátozódott és a Wroclavot, az egykori Bieslant követő tanácskozásokon főleg az európai nemzetek képviselői cserélték ki nézeteiket a lét és nemlét kérdésében, addig Helsinki határozottan és döntően mutatja a békemozgalomnak az egész világra kiterjedő hatását.

Ázsia és Afrika népeinek küldöttei bátran tárják fel helyzetüket, Kína és India delegáltjai a vezető szólam, de Japán küldöttei is sűrűn kérnek szót és ez a bandungi konferencia hatása. Örvendetes az is, hogy kivétel nélkül valamennyien elítélik a gyarmatosítást, valamennyien az Egyesült Államok hidegháborús politikája ellen vannak, s ebben egyetértenek Dél-Amerika (Chile, Brazília, Argentína) követeivel.

Új és meglepő számunkra az ázsiai és afrikai népek erős, bíráló, határozott hangja. Nem tagadható, hogy vannak nagy véleménykülönbségek, az olasz vagy francia katolikus pap, a norvég lelkész, Burma és Ceylon küldöttjei más és más módozatokra gondolnak a békéért folyó munka formái és módszerei dolgában, de humanizmusuk egy tőből fakad, a háború, az agresszió elítéléséből, és a kialakuló kép egységes: határozott ítélet az atom- és hidrogénbombá őrültjei felett!

A tanácskozás ötödik napjának délutánján fáradtság jelei észlelhetők a küldötteken. A nagycsarnok hallgatóinak száma a felére fogy és a frissítőkkel szolgáló bár megtelik zsongó tömeggel, de hat óra felé elcsitul a zsivaj, a küldöttek mind betódulnak a nagyterembe, helyet foglalnak, a fejekre felkerülnek a fülkagylók és minden szem a szónoki emelvényre tapad.

Hatalmas üdvözlő taps csattan fel. A szónoki emelvényre Hja Erenburg lép és megkezdi beszédét. Nem áll szándékomban felszólalását részletesen ismertetni és elemezni, csak a reám és a kétezer hallgatóra gyakorolt hatást próbálom felvázolni.

Hozzánk ellátogató szovjet barátaink egyikétől hallottam, hogy a Nagy Honvédő Háború idején Erenburg publicisztikai munkássága felért egy hadtest erejével. Cikkeinek ironikus hangjával mesterien sikerült leleplezni a fasiszta német katona igazi mivoltát, embertelenségét, céltalan és eszmény nélküli jellemét. A hazáját védő szovjet katona az ő szemén át jobban felismerhette, hogy nem egy legyőzhetetlen ellenséggel áll szemben, hanem a feljebbvalóitól csaknem géppé, számmá degradált bábbal, amelyből kiveszett minden emberi érzés és eszmény.

Most itt, a Messuhalliban magam is lemérhettem Erenburg élő szavának bűvöletes, szinte mágikus hatását. Igaztalan volnék, ha azt állítanám, hogy iróniája és elméssége, szavainak metsző éle, az ellenfelet vérig kizsigerező gúnyossága fogott meg a legjobban. A gúny és a szatirikus hang egyoldalú fegyvernek bizonyulna, ha nem erezném, hogy az igazság, a humánum bajnoka forgatja. Erenburg minden állítását konkrét érvekkel támasztja alá, a nemzetközi helyzetnek káprázatos ismerője, de ami ennél is több és lenyűgözőbb: új gondolatokkal lepi meg hallgatóit. Szava tehát nem szikrázó elmetűz, játékos zsonglőrösködés.

— Nem azért gyűltünk itt össze, hogy ékes szólamokkal elbűvöljünk egy olyan hallgatóságot, amely úgyis a mi eszményeinket vallja, hanem azért, hogy szembeállítsuk egymással a különböző nézeteket és olyan megoldásokat találjunk, amelyeket mindenki elfogadhat — mondotta. — Lehetséges-e, hogy mi, európaiak, képtelenek lennénk olyan megegyezésre jutni egymással, amilyent Bandungban az ázsiaiak kötöttek? Mi akadályoz meg bennünket ebben? A különböző társadalmi formák, a különböző nézetek? De hiszen Kína küldöttei megértették egymást Pakisztán és a Fülöp-szigetek