Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - Zs. Nagy Lajos: Virágének, Csövek, Nyár, T. asszony nárciszai (versek)
Virágének Terelik táblák a világom, vizeket áraszt nyári szél, virágom, virágom. Áramvonalas melled várom, csillámlanak a közterek, virágom, virágom. Keringsz köröttem fecskeként, könnyű bokád béklyóba zárom, virágom, virágom. Tökmaggal telt villamoson utazom. Szárnyadat csodálom. Áramvonalas melled várom, virágom, virágom. Miféle úrvacsorára készülnek ebben a nyárban? Fehérek lettek a varjak. Didergek harangzúgásban. Reggelre valami részeg fölgyújtotta a kertem. Vakító önkívületben égnek a fecskék felettem. Méhekből csap föl a zsoltár. Zuhog a tébolyult ének. Eszelős hársfa az oltár, Illatos pokolban égek. Megolvadt szurokból nőtt ki ördögi bűneim bokra. Sistergő üstben sóvárgom őt — aki föloldozna. Csövek utak országutak utcák mentén elhagyottan elárvultán egyedül vagy tömeges árvaságban hallgatagon álmatagon álomtalanul nem lázadozva forradalmi lázak tói mentesen heverésznek némán mint a kiégett köl tők bedöglött rakéták szomorúan vagy minden bánat híján Nyár ZS. NAGY LAJOS
