Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Szeberényi Zoltán: Antifasizmus és háborúellenesség Forbáth Imre költészetében

szuson 38 ország küldöttei vettek részt (Association des Écrivains). Csehszlovákiát Nezval, Clementis, Ponican, valamint Forbáth Imre képviselte. Forbáth franciára fordított beszédét — Csehek és magyarok — Aragon olvasta fel.

Hazatérte után folyamatosan ismertette a Magyar Nap olvasóival a kongresszus nevezetesebb résztvevőit, s felszólalásuk főbb gondolatait. így került sor Passionária, Cachen, Aragon, Dreiser. H. G. Wells és mások bemutatására.

Forbáth lelkes antifasiszta harcának, a Magyar Nap-beli tevékenységének a müncheni árulás vetett véget. Két utolsó versét nem sokkal a kommunista napilap betiltása előtt jelentette meg. Az Őszi dal 1938 valamint a Látomás című versek a közelgő veszélyt szimbolizálják. Az utóbbi, amely 1938. szeptember 15-én került az olvasók elé, súlyos metaforáival, vízióival az apokalipszis hangulatát idézi:

Viharharangok zúgnak, skarlátvörösen ég a horizont, istállókból lovak rohannak, s egy megperzselt farkú kutya rémesen üvölt, hidak kettétörnek óriás robajjal,

folyamok szennyes tajtékja zászlókat s hullákat sodor,

ősállatok csontvázai a házak rozsdás traverzeikkel, dróthuzalok lógnak, vihartépett óriás pókhálók,

porladó iskolapadokban megszenesedett gyerekek síri csöndben ülnek,

képek a sárban, szobrok árkokban fetrengenek,

Apolló homlokát kecske nyalja,

az öreg föld álmában beszél vértől részegen, jaj, sárga nyár van újra, s a nehéz csillagok alatt békák zenélnek bíbor pocsolyákban,

gyom növi be a kerteket, szakállas vén erdők boronganak, s harkálykopácsolás ... a fákon emberek, vadul forgó őrült szemekkel.

A költő sorsa válságosra fordult. Közvetlen életveszély fenyegette. A náci hadak bevonulása után emigrálnia kellett. Lengyelországon át Londonba menekült. Líráját a társadalmi szükséglet hívta életre, az aktív antifasiszta harc virágoztatta fel. A Magyar Nap olvasóközönsége, a csehszlovákiai magyarság, s az egész magyar nyelvterület újságolvasói körében élénk visszhangot és megértést keltett. Költészete így vált politikai, művészi és szociológiai jelentőségűvé, a költő pedig — kora nagy társadalmipolitikai harcosainak élvonalába kerülve — a korszerű magatartás hirdetője, a forradalmi eszmék terjesztője, a tömegek mozgósítója lett.15

15. Forbáthról sokáig úgy tudták, hogy 1938 után nem írt verset. Ö maga is így írt önéletrajzában /lásd a 6. számú jegyzetet). Később azonban kiderült, hogy az emigrációban sem volt költőileg passzív. Lásd erre nézve Varga Rózsa írását — Forbáth Imre utolsó verse — Irodalmi Szemle 1968/1.