Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Karol Tomiš: József Attila versei szlovákul

tészetének művészi erejét. A fordítás végleges szövegének kimunkálása során az aprólékos műgond jellemző mindkét műfordítóra. Beniaknál ezt a két antológiában, a Na brehu čiernych vôd és a Večerná blýskavica című kötetekben közre adott azonos versek közötti lexikális, grammatikai, szórendi és ritmusbeli változtatásokon mérhetjük le.

Az említett ködtők-műfordítók átköltéseinek első megjelenése óta több évtized telt el. Ez alatt az idő alatt sokat fejlődött a szlovák költészet, költői nyelv, költői gondolkodás, s ugyanakkor megváltoztak az olvasók is, igényesebbek lettek. Megérett az idő, hogy új, fiatalabb költői és fordítói egyéniségek kíséreljék meg József Attila költészetének újabb szlovák tolmácsolását, építve az elődök tapasztalataira, de egyben túlhaladva azokat. Az eredmények azonban nagyon szerények: csak Vojtech Kondrót két verstö- redék-fordítása, a Nezlomilo ma šťastie (Nem ér szerencse) és a V krajine mrazu (Zúgó, fehér) — amelyeket a költő születésének 75. évfordulója tiszteletére publikált — nyújt reményt, hogy az első tolmácsok nyomdokaiba méltó utódok lépnek.

Három fa. Tojástempera, walkyd, fa, 1975