Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - FIGYELŐ - Szilvássy József: Még egyszer a Velúrzakóröl

a becsületért, az igazságos ügyért újra harcba szálló, mondjuk negyven-ötvenéves figura is, vagy lehet olyan tudományos dolgozó, aki csak a mondattannal törődik, a mindennapi élethez nincs érzéke, gyakorlata. Pőthe István Antonovja érzésem szérint nem eléggé markáns figura. Van néhány kitörése, legtöbbször azonban mintha rezignáltan mondaná a szöveget. Játékában ez a figura nem fejlődik, az elejétől a végéig nem sokat változik, holott ennek érzékeltetésére dikcióban, gesztusokban és persze, számos jelenetben több mód lenne, mint amit Pőthe Istvántól látunk. Jórészt ennek a visszafogott játéknak a következménye az is, hogy a zakót legeltető abszurd jelenetnek nincs olyan szatirikus és tragikomikus éle, mint lehetne.

Zsoro és Evgeni viszonylag jól megírt figurák, akik kezdetben támogatják An- tonovot, később azonban fokozatosan beleunnak a reménytelennek tűnő harcba, meg- alkusznak önmagukkal, nyugodtabb életre vágynak, s ezért cserbenhagyják Antono- vot. Simon Kázmér játéka aprólékosan kidolgozott. Az első részben néhány ügyes hangszínbeli váltással, a színpadi szituációk sajátos és a figura jelleméhez igazodó lereagálásával tűnik ki, majd kitűnően oldja meg az átállást, tehát azt, amikor ott marad a háziasszonnyal. Színészi szempontból találóan építi föl azt a jelenetet is, amikor találkozik a zakót fejő Antonovékkal. Ropog Evgenlje ennél kissé visszafogottabb, inkább csak a háttérben maradó típus. Jó itt is a váltás, s az a jelenet, amikor a betyárból pandúr, tehát a volt ügyfélből hivatalnok lesz, aki már senkire és semmire nem emlékszik.

Holocsy István Narrátora megfelelő eszközökkel életre keltett figura. Ö a Turner Zsigmonddal való, már említett jelenetben és a Háziasszonyéknál, ahol játékmester, rezonőr és a kisgyermek megszemélyesítője, sejteti, sőt el is hiteti, hogy többre lett volna képes ezúttal is, ha a rendező következetesebben építi be a játékba a Narrátort. Kucman Eta mértéktartóan, ugyanakkor eredetien játssza el a hivatali Hamupipőkét, majd leszámolását eddigi megalkuvásaival. Néhány jelenete és mondata van, mégis tötob típust kelt életre: először tisztelettudó, fejet hajtó, majd halkan, szinte bűntudattal ellenszegülő, ezután kissé félszegen, de meggyőződéssel csatlakozik Antonovékhoz. Janagievnél ragyog, mosolyog egyszerre, hisz az igazságban és a nagy példaképben. Majd rezignáltan is hű marad Antonovhoz. Jól kidolgozott alakítás, sikeres visszatérés — röviden így jellemezhető Kucman Eta alakítása.

Boráros Imrének nincs tere a játékhoz, ezért még inkább dicséretére válik, hogy főleg hanghordozásával, a szavak és jelenetek, sőt egyes epizódok más-más ér-, telmezésével egyszerre alakít szánalmas, kiszolgáltatott és helyzetét egyre inkább tudatosító férfit, férjet és apát. Petrécs Anna felesége ugyancsak élő, jól megrajzolt feleség és anya, aki egyre inkább unja ezt a lehetetlen helyzetet.

A tisztviselők közül Turner Zsigmondot emelem ki elsősorban, azért, mert az adott helyzethez igazodva a hivatalnok más-más arculatát mutatta be. Az ő hivatalnoka hajthatatlan, elsöpri az ügyfeleket, nőcsábász, aki viszont csak fontoskodva, a beavatott nagy főnököt megjátszva akar hódítani. Ugyanez a figura pillanatok alatt picivé és hajlongóvá válik, ha főnöke utasítását hallgatja, s a parancsot mindenáron meg is valósítja. Turner Zsigmond ezeket a helyzeteket és jellemeket pregnánsan érzékelteti.

Lőrincz Margit pontosan és jól alakít főnökként, kellőképpen fölényes és kioktató Antonovékkal, ám a Dermedzsievával való jelenet szerintem változatosabb játékot kíván tőle. Itt ez a hivatalnok megdöbben, mert Dermedzsieva szólni merészelt, aztán fenyegetőzik, de egy kicsit fél is beosztottja lázadásától. Ezeket a fokozatokat kellene valamivel jobban érzékeltetni.

Bugár Bélától, Bugár Gáspártól, Fazekas Imréíől, Ferenczy Annától és Rozsár Józseftől a szerep adta lehetőségekhez igazodó, jó karakteralakítást láttunk. Az úgynevezett epizódszerepben is élő figurát keltett életre Benes Ildikó és ez tehetségét, játékát dicséri.

Somogyi Anikó érzésem szerint színészi- leg már megérett arra, hogy ne csak ilyen illusztratív szerepet kapjon. Ö már többre is képes a színpadon. Markó Katinak viszont le kell vetkeznie érthető lámpalázát és bizonyos merevségét. A most látott jelenetben határozottabb, magabiztosabb tisztviselőt is el tudnék képzelni. Turner Zsigmonddal való jelenetében viszont ügyesen alakította a hivatali cicababát.

Platzner Tibor elemeiben is mozgatható, nagy, nehézkes íróasztalra is emlékeztető díszlete pontosan igazodik a szerző ere-