Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - NAPLÓ - Csanda Sándor: Szombathy Viktor köszöntése

ssmiPiL,®

Szombathy Viktor köszöntése

Április 8-án nyolcvanéves Szombathy Viktor, a két háború közti szlovákiai magyar elbeszélő irodalom egyik legnépszerűbb írója.

Gyermekkorát a nagyrészt szlovák lakosságú Nyustya községben töltötte. Rimaszombatban érettségizett, Budapesten járt egyetemre: orvostudományt, művészet- történetet, magyar irodalmat tanult. Már diákkorában a cserkészmozgalom egyik vezetője volt szülővárosában, Rimaszombatban, s ilyen tisztségben vett részt a Sarlót megalakító gombaszö'gi táborozáson, 1928-ban. Első írásai a Gömör című lapban jelentek meg, majd a Prágai Magyar Hírlapba írt színikritikákat, tudósításokat. Később a Komáromi Lapok, a Magyar Vasárnap, a Magyar írás szerkesztője, munkatársa a Tátrának, a pesti Napkeletnek, az Oj Időknek és más lapoknak. 1930-ban az akkor megalakult SZMKE főtitkára lett Komáromban, a Jókai Múzeum igazgatója, a Jókai Egyesület titkára — a szlovákiai magyar kulturális élet egyik vezető személyisége. Első könyve, a Mikulics szárazon és vízen (1927) ifjúsági regény, egy cserkészfiú kalandjairól szól. Scherer Lajos lelkesen ismertette A Mi Lapunkban. Csehországi katonáskodása idején, faluról származó katonáktól gyűjtötte a történeteket az Én kedves népem c. elbeszélésgyűjteményéhez (1932). Az anekdotikus históriák, humoreszkek alapján Szombathyt szlovenszkói Mikszáthnak is nevezték. Az írások leginkább derűs riportokhoz hasonlítanak. A történetek jórészt naivak, romantikusak, hiányzik belőlük az elmélyültebb jellemrajz és megformálás. A legtöbb elbeszélés hőse Péter, egy romantikusan ábrázolt csallóközi parasztlegény, aki önzetlen, becsületes, szívesen kiszolgálja a cseh tiszteket. Szombathy tudatosan törekedett arra, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség írójának tartsák; ezt elsősorban témaválasztásából látjuk. Valamennyi jelentősebb epikus műve hazai tájat mutat be, s a szlovákiai magyarság életével foglalkozik. Csehszlovákiában írt művei közül az Elesni nem szabad című regénye tartható a legsikerültebbnek. Tipikus kisebbségi regény, a szlovákiai magyarság sorsát próbálja szélesebb epikai formában ábrázolni. Eszmeiségének középpontjában a nemzetiségi élet és az asszimilációt elősegítő gerinctelen megalkuvás áll. Mindezt kissé romantikus módon, makulátlan hősök és sötét alakok szembeállításával ábrázolja. Két volt dzsentricsalád áll egymással szemben: az egyiknek a „nagyasszony” a feje, aki jószívű, néppár - toló, de gazdálkodni nem tud, tönkremegy. A másik felet Liptánszky András képviseli: ügyes számító, kaméleon természetű, az új államban hasznos összeköttetéseket teremt, de a Pesthez fűző régieket is fenntartja. Ravaszkodása végül mind a nemzetiek, mind a kormánypártiak előtt lelepleződik. A fiatalok azonban ideális jellemek.

Az író már ifjú korában sokat utazott, s úti élményeit először regényes formában örökítette meg (Különös olasz nyár, 1937). Később igen népszerű külföldi és hazai útikönyveket írt: Csehszlovákiáról, Olaszországról, Ausztriáról, magyarországi tájakról. 1958-tól kezdve 25 kisebb-nagyobb útikönyve jelent meg. A hatvanas évektől kezdve igen népszerű, jórészt szlovákiai várakkal, városokkal kapcsolatos történelmi regényeket ír (ilyenek A félhold vándora, A pénzhamisító, a Holló Csete, a besenyő, a Két kard, két oroszlán, Az őrnaszád foglyai). A Madách Kiadó egyik legnépszerűbb kiadványa lett a Száll a rege várról várra (1979) című könyve.

Születésnapján olvasói nevében is szeretettel köszöntjük a nyolcvanéves Szombathy Viktort.

Csanda Sándor