Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Karol Tomiš: József Attila versei szlovákul

gást is jelent, ami különböző konkretizációs lehetőséget nyújt az olvasónak: csipog (cincog, sivit, vihog) a bér a zsebünkben, munkából menet. A tartalmi elszegényítés másik példáját a Külvárosi éj (Noc na predmestí) című költemény fordítása szolgáltatja. Ebben Smrek megőrizte a külvárosi nyomor nagy művészi erővel megrajzolt képét, minden taszító részletével: a munkások életének vigasztalanságát, a város peremének komor hangulatát, testet-lelket senyvesztő hideg, nyirkos légkörét. Fordítói gyakorlatától eltérően azonban itt nem tartotta be teljesen az eredeti szöveg terjedelmét és struktúráját, hanem a tartalmi teljesség érdekében bővítette, leginkább a kilencedik versszakban, melyet három verssorral szaporított. Egy kulcsfontosságú jelkép értelme azonban megfejtetlen maradt számára. Ez a szimbólum annak a három jelentésegységnek az egyike, amely a látszólag kilátástalan szociális helyzetképnek forradalmi távlatot nyit. Az első jelentésegységet egy jelkép formájában a hatodik versszak tartalmazza. József Attila itt visszhangzó kriptához hasonlítja a gyárépületek csarnokait, melyek egész munkásnemzedékek családi sírboltjaivá váltak, de amelyek egyben „A komor föltáma- dás titkát / őrzik ...” A „komor föltámadás” átvitt értelemben az eljövendő szocialista forradalomra utal, amelyet a kapitalista üzemek munkásai fognak megvalósítani. Smrek szóról szóra fordítja az eredeti szöveget, csak a rím kedvéért bővíti a „v sne” (álmunk­ban) módhatározóval. A második jelentésegység a tizenegyedik strófában közvetlenül fejezi ki az eljövendő mélyreható társadalmi változás gondolatát, amikor egy — a kocsmában virrasztó nap­számos — „Élteti a forradalmat.” Ezt nem volt probléma adekvátan tolmácsolni. A harmadik jelentésegység, amely a tizennegyedik versszak szövegébe van ágyazva, ismét szimbólum: „piros kisded”. Ez azonban elkerülte a tolmács figyelmét, aki csak a szavak elsődleges, szótári jelentését fogta föl. Alkalmazkodni kívánva az eredeti szöveg alaprajzához és rímképletéhez, feláldozta a „piros” jelzőt. Az eredeti szöveg így hanzik: „s piros kisdedet álmodik / a vasöntő és ércformákba”. A fordítás viszont így szól: „a slievač nad kadlubom sní, / dieťatko si v ňom uliať húta” (az olvasztár az öntőforma fölött ábrándozik, / azon tűnődve, hogy kisgyermeket önt benne). A jelző kihagyásával a szóösszetételt megfosztotta az általa kifejezett szimbolikus jelentéstől, a győzedelmes proletárforradalom látomásától, melynek csíráját a tőkés társadalom magában hordozza és amelynek világra segítésére a munkásosztály hivatott. Előfordul az is, hogy a fordításban elveszik az eredeti költemény valamelyik művészi vonása. Például a Munkások című vers utolsó strófában Smrek elhagyta az „elvtársaim!” megszólítást mint „költőietlen”, mozgalmi kifejezést. Ez több szempontból is hat a köl­teménynek az olvasó tudatában való konkretizálására. Elmaradt ugyanis az utalás a hoz­zá „szóló” költő alakjára és mintegy az élő, megvalósult szavalás illúziójának keltése. Ezzel a költemény szegényebb lesz egy stiláris vonással. Az ilyen és hasonló jelentés- és stíluseltolódások azonban nem túl gyakoriak. Leg­többször a két költői nyelv különbségeivel, a kötött forma követelményeivel függnek össze és csak ritkán változtatják meg vagy hagyják kiaknázatlanul József Attila versei­nek értelmét, s művészi hatásukat is csak helyenként csökkentik. Smrek mennyiségileg hatalmas, minőségileg színvonalas munkát végzett. Felelőssége teljes tudatában, az eredeti maximálisan hű tolmácsolásának igényével, magas fokú mesterségbeli tudásával és a szerző iránti tisztelettel, szeretettel végezte feladatát. „Nem engedtem meg magamnak, hogy akár az alaprajzát is elvétsem a József Attila versének, még kevésbé, hogy semmibe vegyem ritmusát és rímjeleit, sőt mi,több: for­dításaimnak vissza kell tükrözniük az eredeti minden zeneiségét, vérkeringésüket, szív­verésüket, végül pedig ízüket és zamatukat. Mert mindez alkotó sleme a költeménynek, mely méltó erre az elnevezésre.”9 Fordítói munkásságának úttörő jellege is van. Antológiája megjelenése előtt csak tizenhat, és nem minden esetben színvonalas átköltés jelent meg szlovákul József Atti­lától, amelyek még csak megközelítő elképzelést sem nyújtottak műve néhány leglénye­gesebb vonásáról. Smreknek köszönhető, hogy a szlovák olvasók erős művészi hatású tolmácsolásban ismerkedhettek meg életművével. Az ismétlődő kiadások révén a két önálló József Attila-kötet és a Smrek fordításai javát közreadó könyv összpéldányszáma 9. Uo. 1827. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom