Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Karol Tomiš: József Attila versei szlovákul

A Bérmunkás-balladában, ahol a költemény hangulati jellegét megváltoztató „hnus” (utálat) szóval bővíti a refrént, a strófazáró „bérünk van, nincsen örömünk” verssort a következőképpen fordítja: „mzdu dajú, radosť žiadnu — hnus” (bért adnak, örömöt semmit — utálat). A hnus itt rímszó, a strófa hatodik verssorának rímpárja (hnus — hnus, nuž — hnus, muž — hnus, už — hnus). Jelentésével és expresszivitásával azonban, a kapitalista társadalomban a munka valódi értelmének és pozitív érzelmi töltésének hiányát kifejező kijelentés kontextusában, megváltoztatja az egész költemény érzelmi, hangulati és egyben műnemi, már a címmel is kifejezett balladikus jellegét.

Lukáč fordításában olykor lényegesen megváltozik az eredeti szöveg valamely részletének képi tartalma s egyben jelentése is. A fenti vers harmadik strófájának első két verssora így hangzik: „Szemünk előtt csak szíj szalad, / csinálunk kocsit, hozzá pályát.” József Attila megfogalmazásában a költemény lírai hőse járműveket gyárt és pályát épít, ő a bérmunkások szemszögéből látja a transzmissziós szíj mozgását. A fordítás azonban így hangzik: „A remeň beží, toč sa toč, / vedieme vozy na trati” (A szíj szalad, forogj, forogj, / kocsit vezetünk a pályán). Lukáč interpretációjában nem munkások, hanem járművek vezetői a szereplők, nem kocsikat és hozzájuk pályát építenek, hanem kocsikat vezetnek a pályán és a szíj a kocsi szerkezetének tartozéka. Az ismétlődő „forogj” jelentéstö'bbletet hoz, s nagyobb gyorsaság iránti vágyat fejez ki.

Még nagyobb a jelentésmódosulás, amikor a fordító nem érti meg a vers forradalmi tartalmát kifejező valamennyi metaforát és az elsikkad az átültetésnél. Ugyanebben a versben a proletariátus történelmi szerepére, a valóság minden dimenzióját és a tevékenység minden formáját felölelő, jövőt formáló munkásságra utaló „földben, föld fölött, föld alatt / elültetjük a világ fáját” sorokat így fordítja: „nad zemou, v zemi, pod ňou hoc, / sádžeme, pestujeme kry” (föld fölött, földben, alatta akár, bokrokat ültetünk, nevelünk). A „bokor” substantívum nem fejezi ki a „világfa” jelképes értelmét s így tartalmilag lényegesen elszegényül a költemény mondanivalója.

E. B. Lukáč műfordítói módszere és a belőle következő tartalmi és formai módosulások nemegyszer joggal kifogásolhatók átültetéseiben. Ezzel szemben övé az elsőbbség József Attila művének szlovákiai megismertetésében. E szempontból hasznos volt irodalmi szervező tevékenysége is. Pl. az ő felkérésére írta a magyarországi fehérterror elől Csehszlovákiába menekült fiatal újságíró, Andreánszky István a Slovenské smery be a szlovák sajtóban a József Attila halála után közvetlenül megjelent legjobb és leg- kimerítőbb értékelést a költő életéről és művéről József Attila, a költő, aki elmenekült az életből címmel.6 Ellentétben Attila Brezány szlovák költő cikkével, aki József Attila költészetétől idegen eszmei szempontok alapján értékeli a költő művét, Andreánszky helyesen mutat rá a magyar proletariátus költője életművének eszmei és osztálytartalmára. S míg Brezány számára Ady a mérce József Attila művészetének megítélésénél, Andreánszky a valóságnak megfelelően jelöli ki helyét és jelentőségét a modern magyar költészet fejlődési vonalában.

A. Brezány cikkével együtt jelenik meg a Gyémánt (Diamant), a Látod? (Vidíš?) és az íme, hát megleltem hazámat (Hla, už som našiel domovinu) című versek fordítása. Az első kettő az alig húszéves, politikailag még kiforratlan költő alkotása, a harmadik pedig utolsó, személyes hangvételű, mély fájdalommal telített verse, melyben összegezi tragikus sorsát és leszámol az élettel. Kiválasztásuk ebben az esetben sem véletlen, összhangban van a fordító eszmei és művészi orientációjával. A két szabadvers fordítása nem támasztott komolyabb igényeket Brezányval szemben. Az eredetihez való hűségre törekvés jellemzi őket. A harmadik költemény kötött formája már inkább próbára tette a tolmácsoló tehetségét. Munkájának eredménye felemás: fogalom és képzavar az egyik versszakban, az eredeti értelem hű visszaadása a másik strófában.

A negyvenes évek elején kezdi fordítani József Attilát Valentin Beniak, a neves költő. Az Elán 1940-es évfolyamában gyors egymásutánban tette közzé A nagy városok (Veľkomestá), A hetedik (Siedmy), és a Tiszta szívvel (S čistým srdcom) című versek átültetését. Lukáčnak a harmincas évek végén keletkezett két fordítását is figyelembe véve

6. Andreánsky, S.: József Attila, básnik, ktorý zutekal zo života. Slovenské smery 5, 1937/38, 5. sz., 164—167. o.

7. Brezány, A.: Attila József. Nové slovo 1, 1939/40, 9—10. sz., 245—249. o.