Irodalmi Szemle, 1982
1982/4 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában
mondott, annak következtében kinevezem Ftilöp Istványt bírónak, Antal Istvánt törvény- bírónak, esküdteknek Bellabás Jánost, Szalai Jánost, Zajos Ferencet, Lajos Istvánt, ör. Nagy Ferencet, Gáspár Ferencet és ifj. Nagy Józsefet.” — hangzott a császári biztos döntése. A hatalom új urai arra törekedtek, hogy a nép emlékezetéből kiirtsák a szabadság- harc dicső eseményeit, annak minden emlékét. Erről tanúskodik a ref. egyház jegyzőkönyvében található beírás is: „Az 1848-iki urainak, melyek lázadásra ösztönöznek, mint a szánandó korszak gyalázatos emlékei, elpusztíttassanak. A Forradalmi Kormány minden lázító hirdetményei és bocsátmányai a jegyzőkönyvekben haladéktalanul megsemmisítsenek vagy olvashatatlanná tétessenek.” Csirke Dániel lelkész bátorságának emlékét őrzi, hogy az utasítást megtoldotta a saját véleményével is: „De ily torzító rendeletek 1” ... A statáriális utasítások, rendeletek pedig egyre szaporodtak. 1849. dec. 6-án Mocs község bírája jelenti a megye császári biztosának, hogy „a röigtönítélő bíráskodás kihirdetéséről szóló rendeletet tudomásul vette, beiktatta és falujában 5 példányt akasztatott ki.” A Haynau aláírásával kiadott Hirdetmény — melynek egy példánya ma is megvan a faluban — 6. pontja így szól: „Azok, akik a pártütéshez szító nemzetőrség egyenruháját, vagy a magyar köztársaság jeleit u.m. — háromszínű szalagot, vörös tollakat és hason jegyeket kalapjukon, vagy bár hol viselni merészkednek, mint ezáltal a lázadásra ingerlők haladék nélkül rögtönítélő bíróság elébe állítatni és agyon lövetni fognak.” Kovács Pál pedig — árulása jutalmául — kineveztetett „Pestkerületi ideiglenes tanodai felügyelőnek”, aki körlevelében — megtagadva nemzetőri szerepét — azt írja, hogy „az áldott béke helyreállítása után... a közoktatás ügyét... minthogy a pártütés vihara azt földúlta s alapjából fölforgatta ... ő Felsége az általános és célszerű elvek szerint újra jótékonyan rendsze- ríteni megparancsolta.” A tanodai felügyelőknek pedig megparancsolja, hogy „a tanítók ... politikai viseletét jellemző jelentéseket” küldjenek neki. A magyar püspöki kar sem maradt tétlen. „Pásztori levél”-ben szólítja fel a lelkészeket és „kedvelt híveit”, hogy „tartassanak imádságok Ferencz József ő Felségéért.” 1849. okt. 16-án, még Bellabás János a bíró, aki jelenti, hogy a faluban „semmi idegen személy nem tartózkodik azon honvédek közül, kik részént Görgey, részént Bem, részént pedig a komáromi várból haza jöttek, s fegyverét vagy lovát egy £em hozá haza.” Pedig a faluban több szökevény is bujkál. Az Ördö'gös-völgy bozótjai, a Mocsolya pincéi és a dézsmapince labirintusa sok menekülő honvédet rejteget. Két honvédtiszt a faluvég egyik vályogházának padlásán húzta meg magát egy időre. Honvédtiszti egyenruhájukat a padláson rejtették el, majd miután a menedéket adó Tücsök család egyszerű, paraszti ruháit magukra öltötték, azzal vettek búcsút a háziaktól, hogy amint lehet, visszajönnek egyenruhájukért. Ezután — hátukon átvetett zsákkal — útnak Indultak. Egy bírói jelentés őrzi annak az emlékét is, hogy „a megyében napról napra zsaroló Grable cári tábornok csapatainak megfékezése tárgyában nagyságodtól vett felhatalmazást kihirdettem.” A hiányosan élelmezett cári katonák kénytelenek voltak a falvakat zsarolni, hogy éhen ne vesszenek. Paskievicsnek, a cári hadsereg vezénylő tábornokának az volt az elve, hogy „egyesítve tartani a hadsereget, hogy harcképes legyen, s élni a mellett, a hogy ily nagy tömeggel élni lehet.” Röviddel a cári zsaroló katonák megfékezése tárgyában kiadott felhatalmazás vétele után a mocsi bíró ezt jelenti a megye császári biztosának: „Mocs helységből, hol tegnapelőtt 4 cári katona birkákat és kenyeret zsarolván, más, hasonlólag ott lévő orosz katonák tanácsára ezek a zsaroló katonák a bírák által letartóztattak és Szent-Péterre szállítandók voltak. A falun 20—25 katonával keresztül haladó tiszt erre lefogatta a bírót és a törvénybírót, azokat megkötözve Kurtakeszin keresztül Hetényre vitték, majd onnét elengedték. Az esküdtek és a bíró kijelentik, hogy többé zsaroló katonákat letartóztatni nem mernek, mert azok a falu felgyújtásával fenyegetőznek.” A szabadságharc veszteségeiről nincs áttekintés, csupán egy véletlenül megmaradt — „Kimutatás a munkaképtelenné vált honvédekről” feliratú — bírói jelentésben olvasható, hogy „Liíkáts Ferencz 40 éves, nőtlen, Mocson született, foglalkozása nincs, az 57. zászlóaljnál szolgált, tizedesi rangban, Ácsnál sebesült meg.” Besze János a vesztes forradalom után bujdosni kényszerül, majd tízévi várfogságra ítélik, amikor elfog
