Irodalmi Szemle, 1982
1982/4 - Gyüre Lajos: József Attila: Tüzek éneke
elleneimmel békülni hosszú késsel mind megölni vizsgálni, a vér hogy csordul A Kassai Napló közlése: Ezt a széket odébbtolni vonat elé leguggolni óvatosan csúcsra mászni zsákom szakadékba rázni elleneimmel békülni hideg késsel mind megölni figyelni a vér hogy csordul A kritikai kiadásokban a vers első közlését 1926 nyarára teszik. A novemberi Naplóbeli közlés tehát későbbi — úgy is vehetjük, hogy egy már továbbírt, a költő fejlődésében újabb állomást tükröző közlés. Bizonyára úgy érezte, hogy az „óvatosan csúcsra mászni / zsákom szakadékba rázni” kifejezőbb, mint az előbbi verzió. Nem is beszélve a másik módosításról. Hiszen a „hideg késsel mind megölni” sorban benne van az is, hogy nem sajnálja „elleneit”. A hosszú kés ezt nem fejezi ki. Vagy a „vizsgálni” sem ugyanaz, mint a „figyelni a vér hogy csordul”. Szabolcsi Miklós Benjámin Lászlóval folytatott vitájában kérdi, hogy .. esztétikai meggondolásokból finomított, írta tovább verseit?” (Üj Tükör, 1978. 13. szám). Ha elgondolkodunk Szabolcsi íkérdőmondatán, csak azt mondhatjuk: ez esetben igen, itt nem a politikai mondanivaló nyer más értelmet. Szegődjünk hát Benjámin Lászlóhoz, aki azt mondja: „A versek az ő változtatásaival érvényesek, aszerint közlendők...” A következő vers a Tüzek éneke. Közlési ideje: 1926. november 28. Míg az előbbiben „csak” néhány szó, verssor változott, ezt akár új versnek is felfoghatjuk. Közük is a változatot az újabb összeállítások, bár a tördelése nem azonos a Kassai Napló közlésével. Pedig ha elfogadjuk a versmódosítást, el kell fogadnunk a verssorok módosított tördelését is. (A másolás sem sikeredett a legjobban, mert a változat gzövege nem egyezik a Kassai Naplóban találhatóval. Bár az is lehetséges, hogy a változat forrása nem a Kassai Napló.) A továbbiakban két olyan vers következik, amelyek megegyeznek az eddig ismert szövegekkel. Ez a Tiszta szívvel és az Erősödik. Módosítást lelünk viszont a december 19-én publikált Érted haragszom, nem ellened szövegében. A Kassai Naplóban közölt változatból bekerült az újabb kritikai kiadásokba a „Szerszámok égi viharába” sor. De ha már ezt figyelembe vették, akkor az utolsó sort miért nem alakították át a Kassai Napló közlése szerint? Mert ott az így hangzik: „Ne bántson téged az én haragom soha de soha kedves”. Ennek a sornak egészen más — szinte himnikus — a lejtése, mint a régebbi változatnak („erősítsen az én haragom, dehogy is bántson kedves.”). A Feleségem című vers 1926. december 25-én jelent meg, a karácsonyi számban. A későbbi kiadások során ez sem járt jobban, mint az eddig említettek — noha a Kassai Naplóban talált vers újdonság, csak 1971-ben fedezte fel Zimándi P. István. A Szép- irodalmi Kiadó már említett József Attila-kiadványából például kimaradt ez a két sor: „Nosza keress kenyeret hamar a te két karod erejével Az én feleségem nevet engem:” A későbbi, Stoll Béla összeállítása ezt a szövegrontást már kiküszöbölte (Szépirodalmi 1980). Bár itt meg az a derűt keltő, hogy a vers megjelenési idejét 1926 nyarára teszik, holott sehol másutt nem jelent meg, csak a Kassai Naplóban — 1926 karácsonyán. Az oroszlán idézésé ben is van néhány sor, amely megérdemelné a kritikai kiadások összeállítóinak figyelmét:
