Irodalmi Szemle, 1982
1982/4 - Móser Zoltán: A Nyitány
Móser Zoltán A NYITÁNY Néhány évvel ezelőtt, amikor Nagyszombatban jártam, a városban éppen valami kerékpárversenyt rendeztek, s eltereltek bennünket a főútról. így zegzugos utcákon, várfalak mellett haladtunk, réges-régi házaik között. Nem néztük a térképet, de a szűk utcák rendje, a tornyok kiálló csücske mind egy felé, a hatalmas Szt. Miklós plébániatemplom felé terelt. Bentről gregorián ének szűrődött ki — énekes mise volt. Éppúgy mint 80 évvel ezelőtt, amikor Kodály Zoltán, az érseki főgimnázium diákja, e templom kórusában énekelt. Jelképesnek fogható, többféleképpen értelmezhető, magyarázható, amit e főtemplommal kapcsolatban mesélt, „ahová én vasárnaponként nagymisére jártam. Ebben az időben ugyan bizony már egy csomó hangszernek nem volt képviselője a zenekarban és a régi kották szétzüllve, gyűrve hevernek. Még élénken emlékszem, amikor a kórus csendjében egy hányódott, tört jagottot először vettem kézbe s próbáltam, elképzelni, hogyan is lehetett ebből egykor hangot előcsalogatni?” Hogy elképzelte, s meg is valósította, tudjuk életéből, műveiből. De ahogy én akkor a templomi éneklésben a gyermek Kodály hangját is hallani véltem — majd láttam a templom szomszédságában álló régi gimnáziumba igyekvő 10 éves fiúcskát is —, úgy látom a Kodály kezében lévő tört fagott és tépett kották lapjai között a lélegző múltat: Nagyszombat nagy hírét. Mert bizony nevezetes és híres lett a város, midőn a töröktől elfoglalt Esztergomból Pozsonyba, majd 1543-ban ide költözött az érsekség és a káptalan, s maradt is 1822-ig. Leginkább Pázmány Péter idejében ragyogott, talán pompázott is. Ő 1616-tól — a nagy angol drámaíró, Shakespeare halálának évétől — 1637-ig nemcsak a város és a három részre szakadt ország érseke volt, hanem az ellenreformáció „verekedő” s vitézlő fejedelme, a katolikusok vezérlő „kalauza”. De harc közben a magyar irodalom vitéze is lett: vitairataival, prédikációival új magyar prózastílust teremtett, az egyik legnagyobbat. Máig fennmaradt az a nagyszombati egyetem, amelyet ő alapított. Nagy Lajos király Pécsett, Mátyás Pozsonyban alapít egyetemet, de ezek elsorvadtak. Pázmány látja és érzi a felsőoktatási intézmény hiányát, főleg a papképzésben. A külföldi egyetemekre járás — az addigi gyakorlat — túl hosszadalmas és költséges. Ezért 100 000 Ft-os alapítványával 1635-ben létrehozza lényegében az első egyetemünket, hit- és bölcsészettudományi karral. (Ezt később Mária Terézia orvosi karral bővítette s Budára helyezte át, majd II. József Pestre, ahol máig is áll: az Eötvös Loránd Tudományegyetem a jelenlegi jogutód.) Kodály idejében már sokat vesztett jelentőségéből a város — melyet templomairól, és szelleméről is „magyar Rómának” neveztek —, de a régi épületek álltak — állnak ma is —, s miként a tört fagott, a régi időkre emlékeztettek. 1892-ben költözik a család Nagyszombatba. Az apát a kis faluból a nagy városba helyezik állomásfőnöknek. „A pozsonyi országút mentén, a régi állomásépületből, ahol Kodály Frigyes ... lakik, délre szántóföldek láthatók, néhány kilométerre egy falu tornya s amögött a messzeterjedő pozsonymegyei síkság. A síneken túl még csak kevés ház s néhány temető, a Tirna-patak túlsó partján az ódon főutca, mely a főtérre visz, a régi várostoronyhoz s az érseki főgimnáziumhoz menet át kell haladni a Szent János- téren, a régi jezsuita templom mellett, amelyben egykor Pázmány Péter és Zrínyi Miklós imádkoztak.” (Szabolcsi B.)
