Irodalmi Szemle, 1982
1982/3 - — v —: Holmi
HOLMI A Látóhatár 1982/1. száma újraközli SOMOS PÉTER Don föl (dón) futó című, Illetve SOŰKY LÄSZLÔ D. I. pörei című versét, amelyek először az Életünk 1981/11. számában jelentek meg. A romániai Utunk 1982. január 29-i számában Láng Gusztáv ír GRENDEL LAJOS Éleslövészet című regényéről, Éleslövészet — mozgó célpontra címmel. Február 10-én a Kossuth Rádió Kritikusok fóruma című adásában Szentmihályi Szabó Péter ismertette, értékelte Grendel regényét. A Népszava február 6-i száma VOJTECH KONDRÓT két versét (Alföld, Az én Csallóközöm) közli TÓTH ELEMÉR fordításában. A Népszabadság február 23-i számának Könyvszemléjében Bata Imre ismerteti ZA- LABAI ZSIGMOND Tűnődés a trópusokon című monográfiáját: „Már a címe is bizalmat gerjeszthet, mert kitűnő. Kitűnősége: kétértelműsége. Valaki elment a trópusokra és ott tűnődik. (...) De nem utazott el Zalabai a trópusokra; otthon, íróasztalánál tűnődik, s a trópusok a költészetre vonatkoznak. A szerző a költői trópusokon tűnődik, versek fölött meditál. Asztalán szakirodalom tornyosul, szívében versek emlékanyaga rezeg, s kísérletet tesz egy új rendszer kialakítására. Amit rendszerez, az a költői kép, könyve egy új poétika megalkotására tett kísérlet” — írja Bata, s megállapítja, hogy Zalabai könyvét „Költő is elolvashatja, mert tanulhat belőle. Irodalomtanár szemlélete is megfrissülhet általa, a versszerető is okul vele.” A Népszabadság február 24-1 számában E. Fehér Pál Tükör — Pozsonyból címmel ír TÓTH LÁSZLÓ Vita és vallomás című interjúkötetéről. Egyebek' között megállapítja: „Tóth László, kérdései segítségével, (...) esszéket rögzített. Olyan portrék kerekedtek interjúalanyairól, amelyek a hiányzó csehszlovákiai magyar irodalomtörténet egy-egy fejezetét is jelenthetik, egyszersmind az ugyancsak hiányzó történet- írás, bibliográfia számára nélkülözhetetlen adalékok. (...) Tóth László nem törekedett teljességre. A csehszlovákiai magyar kulturális élet 1948 utáni újrakezdéséről Egri Viktor sokat mondhatott volna; a mai intézményrendszer formálódásáról érdeklődéssel olvastuk volna Fónod Zoltán, a kritikus és az irodalomszervező vallomását; s ha már olyan sok szó esett a kritika szerepéről, nyilván Koncsol László tanúsága tovább gazdagíthatta volna a kötet dokumentumértékét is. Ez a hiányos hiánylista semmi esetre sem szemrehányás a kötet szerzőjének, netán a kiadónak. El kell ismernünk az ilyen vállalkozásokban az egyéni válogatás lehtőségét, mert a merev protokolláris, Illetve az irodalom- történeti teljességi szempontok éppen attól fosztanák meg a Vita és vallomást, ami az egyik döntő értéke. Az egyéni ítéletformálás biztonsága, kulturáltsága és merészsége. Viszont a hiány — hiány marad, tehát a munka, az ügy folytatásra vár.” A Magyar Nemzet február 28-i számában SÁNDOR LÁSZLÓ ír RUDOLF CHMEL Két irodalom kapcsolatai című könyvéről. „... mivel marxista szempontból elemzi az általa választott időszak anyagát, általában helyes következtetésekre jut. (. . Értékeléseinek bizonyos része ennek el) nére eltér a magyar összehasonlító iroá lomtudomány megállapításaitól, amely' tekintetében még le nem zárt vitáink va nak a szlovák irodalomtörténészekkel” - írja Sándor. Chmel monográfiájának érti két elsősorban abban látja, hogy a szerz . felméri és összegezi a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatok terén elért eddigi eredményeket, és új feladatokat tűz ki a kutatás számára az adott témakörben. — v
