Irodalmi Szemle, 1982

1982/3 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom a Korunkban

juk azonban Szántó Hugó pozsonyi szociáldemokrata szerkesztő és szabadkőműves filozófiai szakíró zavaros tanulmányát is, A győzedelmes metafizika, Nagy titok közepén> Okkultizmus és metafizika, (Az okkult jelenségek filozófiai mérlegelése), Okkult tudomány és természettudomány, Mechanizmus, élet, lélek és hasonló fejtegetéseket.

Fábry mellett már az elsők közt feltűnik a csehszlovákiai magyar szellemiség másik tnarxista gondolkodója, Neufeld Béla orvos, aki Prágából, Karlovy Varyból, Nagyszőlősről küldte írásait. A legtöbbet a „tudatalatti problémájáról”, Freud tanításairól értekezett, s emiatt később polemizált is a Korunkban a freudizmus kritikusaival. A ma már kevésbé ismert Neufeld (1894—1962) a Korunkban szociológiai írónak és kritikusnak is számított, s 1929-et kivéve minden évben számos írását közölte a lapban, jórészt ezekből állította össze A kor és embere (1936) című jelentős tanulmánykötetét. Antifasiszta publicisztikával, könyvismertetésekkel, a nemzetiségi kérdéssel, orvosi kérdésekkel (főként szexuális zavarokkal), a kárpátukrajnai szegények nyomorával is foglalkozik a lapban. Fábryn kívül ő írt innen legtöbbet a Korunkba, változatos témakörének bemutatására idézzük több mint 60 írása egy részének címét: Túlzott lelkiség és frigiditás, Az életrajz kultusza (német könyvekről), A modern pszichoanalízis és a szocializmus (vita Kahána Mózessel, 1930-ból), A társadalmi realitás és a neurózisok, A fogság lélektanához, A bűn terápiája, A viviszekcióról, A humanizmus margójára, Könyvek Amerikáról (1931), A pszichoanalitikus etnológia (Roheim Géza könyvéről), Világnézet és szexualitás, A szexuálreform V. nemzetközi kongresszusa, Gyermekek könyve, Két könyv — két világ, Irodalom és életforma, Szabadság, egyenlőség, testvériség (1932). 1933-tól kezdve egyre gyakrabban foglalkozik a fasizmus jelenségeinek tudományos kritikájával: Németországi máglyák, Németországi sterilizálás, Szadizmus és viviszekció, A fasizmus értelme, A fasizmus tömeglélektana, A fajelmélet és a tudomány, A háború lélektani problémája, Hitler és a német nép, A fajelmélet változatai, A nemzeti szocializmus ideológiája, Thomas Mann és a humanizmus, A német fogyókúra, Ahogyan Németország a békét akarja, Az Imrédi-eseten túl. Témái gyakran hasonlítanak Fábryéihoz, de míg Neufeld természettudományosán tárgyilagos, Fábry szenvedélyesen lírai hangon ír. A freudizmus propagálásáért azonban több marxista kritikus bírálta a Korunkban is, s az akkori szokás szerint elférő véleményéért eszmei „elhajlással” gyanúsították (Kahána, Mód Aladár, Kovács Károly). Figyelemre méltó, hogy a polgári humanista író Karéi Capekről éppoly elismeréssel szól, mint Szalatnai vagy Fábry. Egy nem mindennapi élet című könyvéről így ír: „Az író megjárta a pszichoanalízis iskoláját, de ezzel még keveset mondtunk. A művész teremtő képessége éppen ott nyilatkozik meg, hogy a modern léleklátás érvényét az életábrázolás fölényes erejével, az átélés közvetlenségével pecsételi meg. Capek életrajzi vallomása a leghatásosabb s egyben a legművészibb tanúságtétel a pszichoanalízis emberlátó tanítása mellett.” (1938, 179.)

Már a Korunk első számában feltűnik Földes Sándor, Fábry ekkori legközvetlenebb barátja és iránymutatója. Két cikke van ebben a számban, mindkettő Fábryról szól, s igyekszik őt a kommunista eszmeiség számára megnyerni. A legfontosabb, az Emberirodalom című, amelyben először bírálják marxista szempontból Fábrynak ezt a sajátságos eszméjét. Barátságuk ellenére ilyen határozottan kritizálja: „Nem akarunk hízelegni sem a gyávaságnak, sem az aljasságnak azzal, hogy ember vagy te is ... Pontos fiziognómiai meghatározása szükséges annak a bizonyos új embernek, mert ma nem minden ember — ember. Ennek a célnak, íznek, karakternek az irodalmi tevékenységben való kidomborítására keressen egy új szót Fábry Zoltán (akitől ered az »ember- írodalom« elnevezés is), mert ebben a csődben neki is vannak némi bűnei. Olyan szó kell, amit nem vehet mindenki a szájába, mert — a torkában szúr.

De nemcsak ez az egy szó kell, szükség van az egész ideológiai fegyvertár kiköszörülésére. Sok effajta babonaerjesztő van, mint az ember cégér. Ilyen, mint irodalmi megjelölés a nép is. Melyik hát a ti népetek az osztálytagozott társadalomban? Tessék színt vallani! Ilyen a »szeretet« is. Hát csak szeressétek a gyilkosaitokat. Bizony, csak romantikus hős volt abban a percben még Landuer Gusztáv is, mikor a hóhérainak azt mondta, hogy üssetek agyon, hogy ti emberré legyetek. !gy az ellenség mindenkor szívesen vállalja az emberséget.

Minden Igazságot az a veszély környékez, hogy idővel babonává válhat. Miután az igazságok sem azoknak nem kellemesek, akik ellen szólnak, mert megsemmisülésükkel