Irodalmi Szemle, 1982
1982/1 - Tőzsér Árpád: Prehistória (vers]
ács volt s mesterségével összhangban portyáinak irányát nem a víz szabta meg, hanem a fa, az erdők, így kerülhetett a Rimától még délebbre, a barkóság hegyes-erdős vidékére. S itt oltódik be a Tőzsér-törzs először pásztorággal. A jesztei Berta Borbála (apai nagyanyám) ugyan csak disznópásztor lánya, de nem akármilyen disznópásztoré. A rokonság a tanyavilágba vezet. A sógorok, komák tehetős juhászok voltak. A honfoglalás azonban Jesztén nem fejeződik be. A család még délebbre vonul, még közelebb az erdőkhöz: Péterfala szinte már a Medves lábánál fekszik. S itt, ebben a módos parasztfaluban került sor arra a találkozásra (anyám és apám között), amelynek köszönhetően később én is találkozhattam a világgal. Pontosabban: apám a közeli Ajnácskőben látta meg először anyámat, de ez az Ajnácskő már egy másik honfoglalásnak, a Sándorok honfoglalásának az Etelköze. Anyámat Sándor Juliannának hívták s az ő ősei többségükben valóban pásztorok voltak. Anyai dédapám — Sándor Pál — juhász volt. A Mátra alji Vizsláson született (nem véletlen talán, hogy anyám nővére, Mari néném vissza is került a Mátra alá, Sűrű pusztára juhásznénak), s a családi hagyomány szerint a pandúrok zaklatása elől menekült északra, a Losonc melletti Fábiánka pusztára. (A „zaklatás“ nyoma öklömnyi lyuk volt a koponyáján, amit anyám sokat emlegetett, mert télidőben az ő tiszte — legkedvesebb unoka tiszte — volt a hasogató csontheg kenegetése.) A fiatal juhász legényemberként került Fábiánkára, de nős emberként vonult tovább, illetve vissza szűkebb hazájába. Mikor ugyanis a Mátra alji Váraszóra juhászt kerestek, összepakolt és indult vissza a hegyek alá. S a konvenciós zsákok, sajtárok mellé felrakta a szekérre a fábiánkai számadó lányát, Málik Máriát is. Nagyapám — szintén Pál — már az új állomáshelyen született. Nem tudni, hogyan kerültek aztán a Palócföld másik csücskébe, az Osgyán melletti Feketerét pusztára, de nagyapám ott vette feleségül Mózes István híresen szép lányát, Mózes Zsuzsannát. Az új pár felhagyott a „pusztai szabadok“ szép életével. Nagyapám ugyan még szintén juhászként kezdte (az Osgyán melletti Zabzó pusztán), de anyám fennmaradt keresztlevelében már az áll, hogy „apja foglalkozása: mezőőr“. A keresztlevelet Ajnácskőben állították ki: anyám az
