Irodalmi Szemle, 1982
1982/3 - Cselényi László: Kortársaink: Arany és Goethe (montázs)
maradtakat, amily biztonsággal fejezik be magukban a ballada meséjét az adonyi tanyák leányai és legényei — írja Sőtér István. 3/3/4 íme, a legújabb magyar irodalomtörténetírás Arany-képe. El kell ismerni, hogy ez a kép gyökeresen más, mint a Gyulaié, Riedl Frigyesé volt, vagy azoké, akik mélyebb szakadékot nemigen tudnak elképzelni, mint azt, amely Arany János és a huszadik század, mondjuk Ady vagy Babits lírája közt tátong. Igaz, Sőtér maga is elismeri, hogy „ez az alkotói korszak több szállal fűződik a korábbiakhoz, semmint azt az eddigi méltatások sejteni engedték“. 3/4 3/4/1 Nagy előnyöm, hogy olyan korban születtem, amikor a legnagyobb világesemények kerültek sorra és egész hosszú életemen át folytatódtak, úgy, hogy élő tanúja lehettem a hétéves háborúnak, majd Amerika elszakadásának Angliától, továbbá a francia forradalomnak, végül pedig az egész napóleoni kornak a hős bukásáig és a rákövetkező válságokig. így aztán egész másféle eredményekhez és fölismerésekhez jutottam, mint aminőkhöz azok juthatnak, akik most jönnek a világra, s akik ama nagy eseményeket olyan könyvekből kénytelenek elsajátítani, melyeket meg sem értenek. 3/4/2 Goethe és Arany, Arany és Goethe, hogy visszatérjünk kiindulópontunkhoz, ahonnan bizony jócskán elkanyarodtunk. Goethe és Schiller, Arany és Petőfi, Tolsztoj és Dosztojevszkij, hogy újragondoljuk a párhuzamokat-ellentéteket. Nyilvánvaló, hogy Arany a Thomas Mann-i „Goethe és Tolsztoj“ csoportba tartozik, azt is írhatnánk akár egy elképzelt tanulmány címéül: Goethe, Arany és Tolsztoj. S anélkül, hogy újra elmondanánk, miért rokon az egyik csoport és miért a másik, szögezzük le, hogy túl Karlsbadon és túl a kettős évfordulón, több oka is van, hogy a Faust és a Toldi költője egy kalap alá került e montázsunkban. 3/4/3 Mert nincs a naivnak esküdtebb ellensége, mint azon kezdetleges, naiv állapot, midőn valamely egyén vagy nemzet gyermeki elfogultságából kibontakozni kezd... Az értelemnek ez idő előtti fölülkerekedése a képzelmen, okozta szerintem, hogy írott költészetünk mindjárt eleve különvált a népiestől, lenézte, megtagadta ezt, s míg ezáltal az utóbbinak lassú hervadását, majdnem végenyészetét idézte elő, önmagát is megfosztotta az egyedül biztos alaptól, melyen a nemzeti költészet csarnoka emelkedhetik. 3/4/4 „Arany Öszikék-korszaka annak a költői módszernek és alkotásmódnak új változatait is megmutatja, mely a népiség ezernyolcszáznegyvenes évekbeli gyakorlatában született meg. Az „Őszikéket“ tehát nem lehet elkülönítenünk a költő korábbi alkotásaitól, de egy olyan folyamatnak végső állomását is látnunk kell bennük, mely Aranynál a népiesség kifejezési ábrázolási lehetőségeinek szélesítéséhez vezetett“. Vagyis: a hatvanesztendős, kiábrándult és beteg Arany műhelyében megszületett a modern magyar líra. 4/1 4/1/1 Sokáig élni annyi, mint nagyon sokat túlélni, szeretett, gyűlölt, közömbös embereket, birodalmakat, fővárosokat, sőt erdőket és fákat is, melyeket fiatalon vetettünk és ültettünk. Önmagunkat is túléljük, s éppenséggel hálálkodva is
