Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - LÁTÓHATÁR - Marie Kubátová: Éjszakai ügyelet (elbeszélés)
— Szenzációsan kiagyaltam — suttogja az öreg, és az arcát behálózó ráncok között lázasan csillog a szeme. Ezt a lázt nem csillapítja az antipiretikum, bár a maga módján ez a láz is a szervezet védekező reakciója: az arc egyik oldalán gyűlölet ég a zavar- kodó ellen, a túloldal az önmaga miatti félelemből szövődött. Félek, pedig csak azt látom, ami kívülre sugárzik. Félek a tehetetlenségemtől és téged gyűlöllek, ifjú ember, mert mozsártö-rőket emelgetsz és zajongsz, nekem pedig sorvadnak az izmaim és a hangom sípol. — Lépre ment — sipítja az öreg Bernášek, és házbizalmi lelke örvendezik. — Lépre ment, megígérte, hogy eljön, amikor mint a ház jövendő lakóját meghívtam a mosókonyhai gyűlésre. Jöjjön el, kisaszonyka, nézze meg, hogy fog izzadni! Nem, ebben a percben nem éreztem ellenszenvet Bernášek iránt. Az öreg csak világosabban fogalmaz, mint a többiek. Mint mondjuk én. Mert mi egyébért hallgatom Bernášek panelházi intrikáit, ha nem a saját elkeseredésem miatt? Huszonhét éves vagyok, és estéről estére a gyógyszertár mögötti szolgálati szobában savanyodom. De elmenni megnézni, hogy vergődik valaki, mégis ízetlenség, ez túllépi a dögbogárnorma közepes szintjét. — Mit keresnék én, Bernášek, maguknál a mosókonyhában a lakók gyűlésén? — Mit keresne? — csodálkozik az öreg házbizalmi. — Nyugodtan jöhet kétszer, először ellenőrizni az egészségügyi ládát, másodszor pedig az én meghívott vendégemként. Inkább rábólintani, hogy Bernášek ne jusson el a harmadik lehetőségig, a fiatalos özvegyig, aki nem bízza a receptjeit Bernášekre, hogy ő maga jöhessen. Maga egyedül, gyógyszerész kisasszony, én is egyedül, milyen csodára vár Starý Klášterecben? — Tudja mit, Bernášek, most már szedelőzködjék. A ház körül már köröz az indián cserebogár! Visszatértem a laboratóriumba a vegyi elemzéshez. Az Indián egyre zümmögött, de engem ez a körözés nem érint, engem csak a gyógyszerjegyzék érdekel, František macskakaparása, a taksálás és a megrendelőkönyvek. Látod, miattad fogom emelni a füldugók számát, ki kellene keresnem az árjegyzékben az árát és a kódját. Egyébként az Indián már elcsendesedett. Amíg becsuktam az ablaktáblákat, egy pillantást vetek Bernášek panelházára. Az óriás cserebogár némán áll a fal mellett, a fiatalember pedig a mosókonyhában izzad. A látószögembe most az Indiánnál valami sokkal rosszabb ugrott be: a fiatalos özvegy. Erre tart. Szerencsére van egy fiók előre megírt cédulám: Vacsorázni mentem. Azonnal jövök. A Három tölgyben vagyok. Templomba mentem. A Sasban vagyok. Szakszervezeti értekezletre mentem. Kiválasztom a mosókonyhai gyűléssel leginkább rokon cédulát a szakszervezeti értekezletről, és a hátsó kijáraton eltűnök. A mosókonyhában vagy húszán vannak, a mosógépnek támaszkodva az az asszony áll, aki liviklimanért szokott jönni, mögötte egy Asztmatikus Cigaretta és egy Karlovy Vary-i termálsó. Eszembe jut, hogy a tegnapi áruval ilyet nem küldtek, s ekkor beleszövődik az elmélkedésembe egy mondat a lešnói tűzoltóegyletről. — Nagyon száraz év volt, a kutakban alig volt víz — meséli a bőrkabátos, hosszú hajú ifjú. A kabát kígyóbőrként simul a testére, alatta az izomzata a mozsártörőkre emlékeztet. -- Az egylet új vezetőt kapott, nem volt semmilyen oltási gyakorlatuk, és rövidek voltak a csövek. Lešno égett, ráadásul fújt a szél... Ogy tűnt, a hallgatóságot érdekli a történet, és eszembe jutott középiskolás éveim kérdése, vajon kitart-e a lešnói tűz a csengetésig. — Szerencsére akkoriban nagyon szilárd vasat gyártottak, szükség volt az erős kardokra, ugyebár, és a hulladékból melléktermékként a tűzesetekkel számolva tűzálló szekrényeket készítettek. Egy ilyen szekrényben maradtak meg a nemzetek tanítójának magánlevelei — ezek napjainkban a híres emberek magánéletének forrásai. Ezt válaszként mondom a közönség esetleges kérdésére, hogy honnan tudom a részleteket, feleségek és plátói szerelmek nevét. — Mi volt a gyerekei neve? — kérdezte egy asszony, aki születendő utódjának nevet keresett a naptárban. — Persze, hogy volt nevük — bólintott az előadó izomkolosszus. — Nagyon sok .szép régi cseh név közül választhattak. Majdnem Bernášek-féle örömet éreztem, ahogy az ifjú régi cseh nevek után kutatott az emlékezetében. De nemcsak
