Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - LÁTÓHATÁR - Vojtech Mihálik: A fiú és a fa, Kuruchalál, Kézenfogva (versek)
VOJTECH MIHALIK A fiú és a fa Gőgös vagy, büszke, hogy így fölmagasodsz? Csak szigorú. Szív fölött növekszem. Gyümölcsöd fanyar, cseresznye ... Meggy vagyok. Lelked van-e? Fa vagyok, nincs lelkem. Nem jár ki hozzád senki a határba? Csak este olykor a szerelmesek. Miért remegsz? Nem remegek hiába ... ne faggass ... nagyon szomorú eset. Beszélj... Itt vágtak le egy betyárlegényt, itt, ezen a helyen állt a sírja. S te mért vagy itt? Én árultam el szegényt, én átkozott, ki szerelmét bírta. Kuruchalál Repülj, szellő, repülj hegyen-völgyön, a kedvesemnek vlgy üzenetet. Hátha távol tágas, zöld mezőkön vérébe fagyva dermedez? Súgd meg néki, lesem három napja, kicsi kannámban forrásvíz locsog. Hátha már a vad halál ringatja, s lázrózsás arca bús-konok? Tudom él még, szép, tiszta szemével kémleli a magasra nőtt eget.
