Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - Dénes Imre: Az elbeszélő irodalmi szövegek redukálása
ahol Ai az eredeti szöveg szerzője, Ti az eredeti szöveg, Pl az eredeti szöveg befogadója, Rí az elsődleges kommunikáció ideji valóság, Tn az elsődleges kommunikáció idejébeni hagyomány, Az az eredeti szöveghez kapcsolódó szöveg szerzője, T2 az eredeti szöveghez kapcsolódó szöveg, Pz a másodlagos szöveg befogadója, Rz a másodlagos kommunikáció idejébeni valóság (ez magába foglalja az Ri-et is), Tr2 a másodlagos kommunikáció ideji hagyomány.1 Kutatási programunk keretében lényeges szerepet kapott a másodlagos irodalmi kommunikációs rendszerek vizsgálata. E rendszerek között az irodalmi nevelés kérdéskörét tartjuk a leglényegesebbnek.2 Az irodalmi nevelés rendszerébe tartozó szövegtípusok 1. helyettesíti hét )ik az eredeti szövegeket, 2. utasításokat ad(hat)nak a műalkotások befogadásához és 3. reklámozzák az eredeti szövegeket. Az irodalmi nevelés rendszerébe tartozó szövegtípusok mindegyikének a jellegzetességeit magán viseli a műfordítás, de az irodalmi szövegek adaptációi is. Ez utóbbi szövegtípus — pontosabban egyik altípusa, a kondenzáció — képezi dolgozatunk tárgyát. Az „adaptációt”, ill. az „adaptált szöveg", „szövegátdolgozás” megnevezést és a többi szinonim kifejezést annyira tág értelemben használják a kiadók, a TV és rádió műsorszerkesztői, a filmvállalatok stb., hogy szükségesnek tartjuk megadni a fogalom pontosabb meghatározását, ill. az adaptált szövegek tipológiáját is. Az adaptált szövegek meghatározásánál, ill. tipologizálásánál a fenti kommunikációsmetakommunikációs modellből indulunk ki, s az irodalmi szövegek kapcsolódási törvényszerűségeit vesszük összehasonlítási alapul. Az adaptáció (szövegátdolgozás) megnevezése már eleve jelzi, hogy e szövegtípus már létező irodalmi műalkotások — bizonyos meggondolások, ill. követelmények szerinti — átkódolásaként jön létre. Míg az irodalmi műalkotások alkotói folyamata többnyire „motiválatlan” — e szövegek rendszerint nem megrendelésre készülnek —, az irodalmi szövegek adaptációit „motivált” szövegeknek tekinthetjük: többé-kevésbé pontosan meghatározott/meghatározható befogadói elvárásokat kell kielégíteniük. A valósághoz, ill. a hagyományhoz való kapcsolatuk is másodlagos jellegű, vagyis elsősorban az eredeti szöveg ontológiájára épül — minél kevésbé igaz e megállapítás az egyes szövegátdolgozások esetében, annál alkotóbb jellegű az adaptáció. Az irodalmi fejlődés folyamán kialakult szövegkapcsolódási törvényszerűségek 1. POPOV1Č, A.: Aspects of Metatext. Canadian Review oj Comparative Literature, University of Toronto Press, Fall 1976, 225—235 o. 2. vö.: Literárne vzdelanie (szerk. A. Popovif). Martin 1976.
