Irodalmi Szemle, 1982
1982/2
JOZEF KÔSTKA MÜVE! A Szlovák Nemzeti Felkelés vitathatatlanul óriási ihlető erőt képvisel az egész háború utáni szlovák művészetben. Már 1944- ben, a harcok idején születtek felkelési témájú műalkotások, főleg versek és rajzok. A művészet a későbbi években is állandóan visszatért és visszatér a Felkeléshez, mint kiapadhatatlan forráshoz, amelyből mindig meríteni lehet. A Felkeléssel kapcsolatos műalkotások igen gyakran az esemény sötétebb oldalát is ábrázolják (pl. partizántemetés, gyász stb.j, de általában ünnepelnek: ünnepük a harcot, a történelmi pillanatot, amikor egy nemzet önmagára ébredt és saját kezébe vette sorsát. Ez az „ünnepi jelleg“ az uralkodó vonása a hetvenéves (1912. január 29-én született) Jozef Kôstka szobrászművész alkotásainak is. A Szlovák Nemzeti Felkelés, amellyel nemzete beírta nevét kontinensünk huszadik századi történelmébe, az ő számára is tartós ihlető erő. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy Kôstka — legalábbis témájában — megreked az 1944-es eseményeknél, hogy az azóta eltelt évtizedekről s jelenünkről nincs mondanivalója. De minden egyes műalkotásában — legyen az szobor vagy dombormű, legyen az heroikus, lírai, drámai vagy éppen balladai „hangvételű“ alkotás — érezzük ama bizonyos „gyökeret“, a múltat, amelyre jelenünk s majdan jövőnk épül: ott feszül bennük a történelemnek a szobrászművészet eszközeivel kifejezett dialektikája. Jozef Kôstka szobrainak, rajzainak, domborműveinek hátterében olyan képzőművész portréja rajzolódik elénk, aki — mint minden jelentős alkotó egyéniség — „korának gyermekeként“, korának lelkiismereteként cselekszik: szép jövőhittel és művészi igényességgel veti fel s igyekszik megoldani az aktuális problémákat. (Februári számunkat Jozef Kôstka műveivel illusztráljuk.) Varga Erzsébet Gyász, részlet, 1943—46 ^ A béke napja 1945, 1975
