Irodalmi Szemle, 1982
1982/10 - LÁTÓHATÁR - Vladimír Holan: Versek
Ismeritek a percet, midőn kizárt minden lehetőség. Körülbelül úgy, ahogyan azt mondjuk: inkább a rühök bármelyikét! Nem tudjuk, melyik sivatagot tudnánk még elijeszteni. Ismeritek az órát, midőn múlt napok fényes díszszemléje feledteti a hadsereg gyávaságát. Ismertes, hogy van alkony, melynek egyetlen célja van: bizonyos személyeket felszínre dobni, akik aztán sápadt arccal, zavart lélekkel bámulják a homályt. Vajon az illat, gyilkosként, nem kutatja őket? Ismeritek a szakadékokat, a hozzáférhetetleneket, amelyek ha nem hozzáférhetetlenek, önmaguktól szakadnak be. Közben mi, meghallgatván, s talán becsapottan, lehunyjuk szemünket s visszafojtjuk lélegzetünket. Ismeretes, hogy vannak mosolyok, melyek — a csöpp alámerülésért — könnyedén siklanak az arc fölszínén. A sátán nem mindig hosszan és hangosan vicsorog. Ismeretes, hogy az áradó erő falevelekkel mozgatja a felhőt és megállítja a vonatot. Ismeretes, hogy a holló beéri a férget, mielőtt az még gyöngyözni kezd. Letelepszik, hogy fölszállhasson, csőrében tartja szemét, mely valaha egy palotában üldözte őt. Ismertes, hogy a rabok elátkozzák a szabadságot, s hőn örvendeznek, hogy egyszer majd szabadok lesznek. Ha vétkeztem az Isten ellen, irgalom nekem! Reményem, madárfiókám — pelikán vagyok s pelikánságom ajánlom föl néked. Tavaly a Türrhén-tenger mellett Meleg tengeri szellőt ittak az estéknek nevezett poharakból. Forgatták a fejüket, s nem tudtak válaszolni. A vízbemerülés tervére sem, s arra sem, hol voltak mind ez ideig. A bor hátul függönyként tárja szét a csöndet, mialatt ők kétoldalt sápadoznak. Látjátok a nyitott ablakot a régi portré mélyén? Forgatták a fejüket, s a fejük forgatta őket, s én nem tudtam válaszolni, hogy hol voltam, miután a hullámokból fölmerültem. A szomszéd A szomszéd énekel. Meghatározott hangnemben s némiképp külsősége- sen. Minthogy a negyedik emeleten lakom, várom, hogy egyszer az ablakon át látogat meg. S a látogató nő lesz, a hetedhét Atlantiszról, homlokán fejdísszel. Ott, ahol mások megőrülnek a szépségtől, én tébollyal előzöm meg a szépséget. Tükrök közé rakom, mint fösvény a pénzt. Az erő megválasztásá
