Irodalmi Szemle, 1981
1981/8 - Tarczal Zsuzsa: Egy katonához, Nyárutó (versek)
TARCZAL ZSUZSA Egy katonához A piszkoshavú téren dőltél álomra, a fejed alá nyomtad karod, nem hirdetsz plakáton lengő indulót, te már csak a pihenést akarod. Faludban vár az asszony és a gyermek, körülted itt sár, és romok hevernek. Négy hete alszol már a szennyhavon, cserbenhagyott a szónok és a festő, az újságok és számos nemzetmentő. Hogy miért haltál meg, nem tudod te sem, fekszel a szennyes havon csendesen. A folyóparton álltam, nedves volt a föld, rongyos felhők között úszott a nap. A víz feketén, üresen folydogált szőlőhegyek s szántott földek alatt. Ügy éreztem, mintha színházban lennék, ahonnan lassan viszik ki a díszletet, a magasban gólyák szálltak a naphoz, egyszer majd én is elmegyek. * Tarczal Zsuzsa lapunk első munkatársai közé tartozott. Versei közlésével halálának 10. évfordulójára emlékezünk. Nyárutó 1942 1945 január
