Irodalmi Szemle, 1981

1981/1 - NAPLÓ - Wlachovský, Karol: A magyar irodalom szlovák fordításáról

belül 800—1000 szépirodalmi mű jelenik meg, nem nehéz kiszámítani, hogy a szlovák olvasó minden ötvenedik magyar könyveit kapja kézhez. Ami tehát a számokat illeti, azt hiszem, elégedettek lehetünk. Statisztikánk alapján elmondhatjuk, hogy az idegennyelvű irodalmak fordítását tekintve a magyar irodalom az első tíz helyezett között van, pontosabban az ötödik- hatodik helyen, holtversenyben a szomszédos Lengyelország irodalmával.

Igaz, a számadatok sokszor csalóka képet festenek. Ez esetben is így van. De maradjunk még egy pillanatra a számoknál, lássuk, mi van mögöttük. A leggyakrabban fordított magyar írók élbolyában Jókai Mór vezet nagy fölénnyel, tőle több mint harminc művet kiadtunk; a második helyen Mikszáth Kálmán következik, közel 20 titulussal, őt pedig Móricz Zsigmond követi, akinek 9 szépprózai műve jelent meg és 12 kiadása, ha a sokszorosított formában terjesztett színműveit nem számítjuk. A Móricz-művek esetében a példány- számok is rendelkezésemre állnak. A 12 kiadott könyv 192 800 példányban jelent meg. Nagy példányszámban jelent meig A boldog ember (49 000), az Űri muri (32 000), a Pillangó (30 000). Mindehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a Móricz- művek zöme az ötvenes és hatvanas években jelent meg, a hetvenes években pedig csupán két regénye (az Erdéiy-trilógia első kötete, a Tündérkert, és a Pillangó második kiadása). Mindez azzal is összefügg, hogy a szlovák kiadók időszakonként másmás szempontok alapján válogattak a magyar irodalomból, de erről majd később. Tíznél több könyve már csak Rejtő Jenőnek jelent meg. Ez esetben azonban irodalmi peremjelenségről van szó — a szlovák kiadók Rejtő regényeinek fordításaival töltötték ki a kalandregényekben és krimikben mutatkozó hiányt a könyvpiacon. Mielőtt félretenném a statisztikát, megemlítem, hogy két könyvnél többet meg Illés Bélától (7), Szabó Magdától (7), Berkesi Andrástól (5), Szabó Páltól (4), Veres Pétertől és Mesterházi Lajostól (3-3) adtunk ki. Ez esetben azonban nem hagyhatók figyelmen kívül az ötvenes évek protokolláris szempontjai, hiszen a magyar irodalom rendszeresebb figyelésére csak a hatvanas évektől kezdve került sor.

Még nem is olyan régen a szlovák irodalmi köztudatban a magyar irodalom elsősorban költészetiével volt jelen. Ennek oka kézenfekvő. A kis nemzetek (Így a

magyar is) irodalmában többnyire a lírának volt vezető szerepe. Ismeretes Babits Mihály véleménye is, mely szerint a magyar lélek a költészetben nyilatkozik meg a legtisztábban. Bizonyára Így igaz, habár talán részigazság ez is, hiszen nem szabad megfeledkeznünk a 20. századi magyar epika kimagasló teljesítményeiről. Hogy a magyar líra bekerülhetett a szlovák irodalmi köztudatba, abban része van a szlovák irodalmi hagyományoknak is: a magyar irodalmat elsősorban költők fordították. Említsük meg Pavol Országh Hviezdoslav, Štefan Krčrjéry, Emil Boleslav Lukáč és Ján Smreik nemzeti művész nevét. A fiatalabb generációból az ő nyomdokaikban jár Vojtech Kondrót. Sajnos egyedül ő, s ez meg is mutatkozik abban, hogy egyre jobban csökken a magyar líra jelenléte a szlovák könyvkiadásban.

A felszabadulás után a szlovák olvasó elsősorban Petőfi Sándor, Ady Endre és József Attila verseit vehette kézbe kitűnő fordítók tolmácsolásában. Főleg Ján Smrek Petőfi-fordltásai látszanak még mai szemmel is felülmúlhatatlanoknak. Ezek pedig három kiadást értek meg. Nem véletlenül tüntették ki a fordítót állami díjjal a Pe- tőfi-fordítások után. Ha nem tévedek, ez eddig az első és utolsó eset, hogy a fordításaiért valakit állami díjjal jutalmaztak. Tekintélyes számú költeményt tartalmaznak azok az antológiák, amelyeket az idősebb nemzedék két, ma már nem élő képviselője jelentett meg. Valentin Beniak Večerná blýskavica és Emil Boleslav Lukáč Spoveď Dunaja című antológiáira gondolok. A hatvanas évek közepén jelent meg Madách Imre Az ember tragédiájának harmadik, s talán legjobb fordítása. Verseskötetet adtunk ki Radnóti Miklóstól, Babits Mihálytól, Kassák Lajostól, Weöres Sándortól, Illyés Gyulától. Előkészületben van Garai Gábor verseinek kiadása és egy antológia, amelyben tíz fiatal magyar lírikus versei kapnak helyet a mai harmincévesek nemzedékéből. Ügy vélem, a fiatalabb magyar lírikusokat illetően a legnagyobb a tartozásunk. De hiányoznak a magyar líra olyan klasszikusainak szlovák fordításai is, mint például Balassi Bálint, Vörösmarty Mihály, Arany János, vagy a nyugatosak közül Tóth Árpád, a felszabadulás utáni magyar irodalomból pedig Nagy László, Benjámin László és mások. Persze, mindezt egy embernek vállalni képtelenség.

A kiadói tevékenységet Szlovákiában 1953-ban szervezték át. Mindenekelőtt az