Irodalmi Szemle, 1981

1981/3 - 100 éve született Bartók Béla - Koncsol László: A példamutató Bartók-Mikrokozmosz

és a reneszánsz zenében s a legkülönbözőbb európai népzenékben is honos lld, frlg és dór hangsort), -aztán ugyanígy a romantikától örökölt kromatikát és a francia impresz- szionizmuson keresztül a távolkeleti zenéktől, Illetve a magyar népzene legősibb rétegéből örökül kapott pentatóniát.

Mindez, ismételjük, még nem elszigetelt bartóki jelenség. A XIX. század kifejezés! formáit minden korszerű tartalmat dajkálgató művész rombolni volt kénytelen, hiszen az új tartalom új formákat követel, s ha a tartalmak egész rendszere változik meg, akkor a formák egész rendszerének át kell alakulnia. Bartók ott kezdődik, ahol ezen az általános útkeresésen belül a bartóki mondanivaló a művészt a rombolás és formaépítés sajátos útjára kényszerítette. Azok a mű- és népzenei hang- és ritmusrendszerek, amelyek alkalmazásával föloldotta az újkori európai zenének a klasszikus fizika hangtani alaptörvényeibe és a kor emberének világképébe egyaránt maradéktalanul beilleszkedő, egyetlen központi hang köré csoportosuló rendjét, szépen kirajzolják Bartók zenéjének legfőbb vonását, a társadalmi és történelmi egyetemességet. Szembeszökő sajátsága ennek a zenének a többszólamúság, amely mint tudjuk a szólamokat nem alá-, hanem mellérendeltségi viszonyba állítja, tehát minden zenei „egyedet” szabad személyiségként kezel. Bartók ezt az elvet a régi polifóniából emelte át, de a barokk többszólamúság szigorúan tonális — az alaphang mint központ köré szervezett — rendje nélkül, a szólamok teljes fölszabadításával. Szabad a ritmikája Is; ennek föllazltása szintén az első füzetben kezdődik. Bartók a Tükörkép kétkettedes ütemei közé egy háromkettedes ütemet iktatott, a második füzet Dallam kísérettel című darabjának hatnyolcadai közé egy kilencnyolcadost, a Terceken két- és háromkettedes ütemek váltakozása vonul végig, a Triolákon két- és háromnegyedeseké, a Gyakorlaton úgyszintén, a Scherzóban hét- nyolcados, kétnegyedes, háromnegyedes és háromnyolcados, a Négyszólamúságban kétes háromnegyedes, valamint ötnyolcados ütemek váltogatják egymást, a Hol volt, hol nem volt címűben pedig két- és háromnegyedesek cserélődnek sűrű menetben. S ez még csak az első három füzet volt, vagyis az ütemváltás és vele a hangsúly- és ritmusviszonyok kimért klasszikus rendjének életszerű föllazítása, fölszabadítása, dinamizálása a Mikrokozmoszban és általában az érett Bartóknál törvénnyé vált.

A Mikrokozmoszban a szinkópák különböző változatai kezdték képviselni a bartóki ritmusvilágot. A szinkópáknál a magyar népzene és a jazz egyként szolgált mintájául Bartóknak, aki más korok és tájak hangrendszereivel együtt zenéjük ritmikáját és hangzásvilágát is szintézisébe olvasztotta. Ennek egyik legsajátosabb példája a Bartók által minden változatában adoptált aszimmetrikus, ún. bolgár ritmus, amely először a Mikrokozmosz negyedik füzetében bukkan föl, mégpedig két különböző (hét- és ötnyolcados) változatban, s a hatodik füzetet, egyúttal az egész Mikrokozmoszt hat ragyogó bolgár ritmusú tánc koronázza meg. A mű ötödik és hatodik kötete azonban már nem iskola, hanem szintézis, amely az eddig külön-külön bemutatott zenei alapelemeket, az analíziseket olvasztja eggyé egy-egy nagy kompozíciós egységben.

Föntebb a hangzást és a táncot említettük a bartóki ritmus ürügyén — hadd nagyítsuk ki most ezeket az elemeket.

A tánc a műzene ősi ihlető forrása és műfaja. Ősforrás, amelyben megújulni is képes, mint Bartók esetében is történt. Bartók a népzenéket szellemükben, a szellemet legközvetlenebbül hordozó ritmikájukban és hangzásukban, tehát expresszivitást rejtő alkotóelemeikben asszimilálta. Ennek a táncstílusnak leghíresebb darabja az Allegro bar- baro, s elmondhatjuk, hogy a Mikrokozmosz tánckompozícióinak túlnyomó többsége ebbe az irányba mutat. A tánc az önkifejezés monumentális, kollektív formája, s Bartók is így fogja föl, monumentalitásában. A zongorát ütőhangszerként kezeli, s ritmust, vad iramot és zörejszerű összhangzatokat kényszerít ki belőle. Az indulat, a lázadás, a vibráló, túlfeszített idegállapot, a mindent elsöprő iram, a ritmus fel-felboruló rendjébe szorított nyers életerő és a forradalmi megújulás zenei képei a Bartók-táncok, mint Beethoven nagy tánctételei voltak.

Előzményei, mint jeleztük, vannak a Mikrokozmosznak. Ide számítjuk bizonyos szempontból (egyebek közt) J. S. Bach Anna Magdalena’s Notenbuchiát, más szempontból, a művészi szintéziséből ugyancsak Bach Wohltemperiertes Klavier és A fúga művészete című gyűjteményeit, egyéb pedagógiai célzatú kiadványaival együtt, amilyenek a Kis prelúdiumok és jugetták vagy a Két- és háromszólamú invenciók. Ha Bartók Mikrokozmosza mellé a Gyermekeknek című album négy kötetét, szlovák és magyar népdalfel