Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Népfrontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek

komoly, dilettantizmustól mentes, részletekbe mélyedő tudományos kutatómunkával íogja-e kitölteni?” (ss: Kisebbségi Társaság. Magyar Újság, 1936. I. 23.]. Fellengzősebb hang jóformán csak abban a nyilatkozatban található, amelyben Jankó Zoltán elnök és Bolya Lajos igazgató tiltakoztak a Prágai Magyar Hírlap támadása ellen. A jobboldali ellenzéki lap, mely nem küldött tudósítót az alakuló közgyűlésre, kormánybérencséggel vádolta az új szervezkedést és az alakuláson részt vevők között csak két „jó magyart" talált. Jankóék a nyilatkozatukban ironizálják ezt az eljárást és kijelentik, hogy „a kisebbségi magyarság életében elvégzendő munkára vonatkozólag átfogóbb és komolyabb program még nem hangzott el, mint ezen a közgyűlésen.” (Döntsön a közvélemény! Magyar Újság, 1935. I. 22.).

Az alakuló közgyűlés 1936. január 19-én folyt le harminc résztvevővel. A vezetőség tagjai a következők voltak: elnök: Jankó Zoltán, igazgató: Bolya Lajos, titkár: Brogyányi Kálmán, pénztáros: Hantos László, könyvtáros: Berecz Kálmán, választmányi tagok: ifj. Alapy Gyula, Farkas Gyula, Ludwig Aurél, Révay István, Richter László, Sas Andor, Szalatnai Rezső. Nevezetteken kívül a közgyűlésen jelen voltak még Antal Sándor, Csáder Mihály, Duka Zólyomi Norbert, Gwerk Ödön, ifj. Hornyánszky István, Lőrincz Gyula, Peéry Rezső, Surányi Géza, Tóth Béla, Zombory György stb., levélben jelentették be csatlakozásukat Baranyay József, Berecz Gyula, Boross Zoltán, Dobossy Imre, Drien Károly, Farkas István, Ilku Pál, Ivánfy Géza, Krammer Jenő, Machnyik Andor, Márton- völgyi László, Narancsik Imre, Orisko István, Prohászka István, Szerényi Ferdinánd, Terebessy János, Vass László stb.

A közgyűlésen előterjesztett alapszabályok 2. §-a így határozta meg a Társaság feladatait: „.. .feladat a Csehszlovák Köztársaságban élő magyar kisebbség életét, gazdasági és kulturális fejlődésének feltételeit a tudomány eszközeivel kutatni. Munkájába belevonja a meglevő magyar intézményeket. Munkájának eredményeit a közvéleménj elé viszi és a felismert gazdasági és kulturális feladatok megvalósítását propagálja.”

A közgyűlésen elhangzott előadások a Társaság feladatának konkrét megszervezését s csoportokra osztását fejtegették és a szakcsoportok munkaprogramját körvonalazták. Bolya Lajos közölte, hogy hat szakcsoport fog működni: jogi, gazdasági, kulturális, egészségügyi, történelmi és szociológiai. A jogi szakcsoport programjáról Berecz Kálmán beszélt, a gazdaságiéról Hantos László, a kulturáliséról Szalatnai Rezső, az egészség- ügyiéről Csáder Mihály, a történelmiéről Sas Andor. Révay István a demográfiai kutatás fontosságát hangsúlyozta, Jankó Zoltán pedig a kisebbségi kataszter felállítását javasolta: „Mindenekelőtt a kisebbségi magyarság kataszterét kell kidolgozni — mondta —, továbbá meghatározni a kisebbség egésze iránt teljesítendő kötelességek azon minimumát, amelyet aztán a kataszter egyes tagjaitól meg lehet kívánni. Itt aztán az egyesület munkájába bekapcsolódnának a kisebbségi magyarság kulturális intézményei és társadalmi szervezetei, amelyek gondoskodnának arról, hogy a tudományosan megállapított kulturális feladatok helyesen felfogva és becsületesen teljesítve legyenek.”12

A Magyar Kisebbségi Társasággal foglalkozó korabeli sajtó- és rendőrségi anyagokból meg lehet állapítani, hogy a szervezők a külföldi (varsói, bécsi stb.) kisebbségi intézetek munkáját is figyelemmel kísérték, de fő mintájuk a Kamii Krofta történész és külügyminiszter által 1929-ben alapított prágai Kisebbségi Intézet, cseh nevén: Československá společnost pro studium menšinových otázek (rövidítve: Spoleönosf) volt. A Magyar Újság egyik cikkében, melyet egy magát meg nem nevező vezetőségi tag írt, hivatkozás történik Masaryk elnöknek azokra a kijelentéseire, melyeket a Společnost képviselőivel 1930. január 2-án folytatott beszélgetésében tett. „Abban az államban, ahol nemzeti kisebbségek élnek, a többségi nemzet feladata, hogy a kisebbségeknek a többségi nemzethez és az államhoz való viszonyát ésszerűen szabályozza — mondta Masaryk. — Nem szabad várni arra, amit a kisebbség akarni, követni fog, de nem szabad engedményeket sem tenni aszerint, hogy a kisebbség milyen hangosan tudja nyilvánítani követeléseit, hanem a viszonyok helyes analízise alapján önállóan kell eljutni annak porgram- szerű megállapításához, hogy a kisebbség helyzete az államban hogyan szabályoztas- sék ... A nemzetiségi kérdés szabályozása nagy politikai munka, amely a kormány és a parlament sok közigazgatási akcióját követeli meg. De a politikai tényezőknek munkájuk elvégzéséhez bőséges anyaggal s a kérdéssel összefüggő összes részfeladatok feletti biztos áttekintéssel kell rendelkezniük és jól kell ismerniök az államban élő nemzetiségek kulturális és gazdasági helyzetét. Azt hiszem, hogy az ilyen anyag össze