Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - Vajda Géza: Bartók Béla és Pozsony (tanulmány)

első szerzeményeit, s Nagyszőllős lett első nyilvános szereplésének színhelye is. Az 1891/92-es tanév egy részét Nagyváradon töltötte, mivelhogy Szőllősön nem volt gimnázium. Közben Kerch Ferenc (1853—1910) tanárnál folytatta zongoratanulmányait.

Első pedagógusa édesanyja volt, aki maga is kitűnően zongorázott. Bartók saját állítása szerint zenei tehetségét „ettől az áldott lelkű asszonytól” örökölte. Ez minden bizonnyal hiteles megállapítás, de nem szabad megfeledkeznünk apja már említett zenei képességeiről sem. Ennek szintén szerepe lehetett az öröklött tehetségben, csak kissé eltörpül édesanyja zenei nevelésének jelentősége mellett.

Bartókné 1892-ben Pozsonyba jön családjával, egy éves szabadsága idején. Ez volt Bartók első pozsonyi tartózkodása. A Klarissza utcai gimnázium 2. osztályát látogatta. Zenei tanulmányait Ludwig Burger (1850—1936) zeneszerzőnél, a dóm és a színház zenekarának karmesterénél folytatta. Erre a tényre csak Bartók húgának, Elzának szavai utalnak, az irodalom nem említi.

A kis Bartók azonban nem sokáig örülhetett Pozsony pezsgő zenei életének. Az év leteltével anyja az erdélyi Besztercén kapott állást. Nyolchónapos besztercei tartózkodás után, 1894 tavaszán azonban sikerült végleg Pozsonyban letelepedniük. Bartókné a gyakorló tanítóképző Iskolában jutott álláshoz, ahol nyugdíjba vonulásáig (1907) működött. A Bartók család (Bartókné, Irma húga s a gyerekek: Béla és Elza) a Kórház utca (ma Csl. armády) 3. sz. alatti ház második emeleti lakásában talált otthonra. (E ház falán ma dombormű található.) Bartókné 1894 — 1916 között lakott itt, amikor is a Széplak utca (Obchodná) 41. sz. ház földszinti udvari lakásába költözött. Mindkét helyen gyakran megfordult Bartók is. Bartókné 1927-ben Budapestre költözött. Ezután Bartók, ha Pozsonyban járt, az Albrecht család Hajó utcai lakásán szállt meg (Lodná 12).

Nagyszentmiklós a magyar, román, német és szerb nyelvterületek határán fekszik, így Bartók már kiskorától többnyelvű közösség tagja volt. Hasonló helyzetbe került 1892-ben, majd 1894-ben is, hiszen Pozsony ekkor három nemzetiség lakta város volt. A felnőtt Bartók tetteiben ezek a tényezők is szerepet játszottak. Természetes volt számára a más nemzetiségűekkel való érintkezés, s ez kihatott későbbi, minden sovinizmustól mentes munkásságára.

Kanyarodjunk most vissza az 1894-es évhez, amikor öt évre Pozsony lett Bartók otthona. Ezzel az időszakkal az eddigi irodalom kevesebbet foglalkozott. Információink egy részét Gábor Máriától szereztük, aki 1970-ben írt szakdolgozatában sok új tényre hívta fel figyelmünket. Vegyük sorra az eseményeket:

Gimnáziumi tanulmányait a már említett Klarissza utcában folytatja [az épület emléktáblával van megjelölve). Tanárai közt találjuk Dohnányi Frigyest, aki zenét tanított. A gimnáziumban a rossz körülmények ellenére (sötét, túlzsúfolt osztályok, egészségtelen környezet) magas színvonalú tanítás folyt. Bartók kitűnő előmeneteléről tanúskodnak bizonyítványai és a gimnázium évkönyvében megjelölt, a legjobb tanulónak kijáró ösztöndíjak és segélyalapok odaítélése (Eötvös alap, Győri árva alap, Prachner alap). Ez nagy segítséget jelentett édesanyjának, aki szerint Béla könyveket is ingyen kapott, s így csak a zeneórákat kellett fizetniük.

Zenei tanulmányait 1894-től Erkel Ferenc fia, László (1844—1896) irányítja. „Erkel az ifjú Bartók komoly, módszeres képzésének alapjait vetette meg” (D. Dilié). Halála után, 1897-től Bartók a dubnicai származású Anton Hyrtlnél (1840—1913) tanult zeneelméletet és összhangzattant.

Hyrtl személyével, aki egyébként Kari Meyerberger diákja volt, Alexandra Tauberová, a Szlovák Nemzeti Múzeum zenei részlegének munkatársa foglalkozott bővebben. Hyrtlt zárkózott, magányos emberként, s egyben kiváló pedagógusként jellemzi. Tény, hogy a hírneves Bartók-kutató, Denijs Dilié is Hyrtl pedagógiai munkájának tulajdonítja Bartók 1897 utáni műveinek alaposabb mesterségbeli fegyverzetét, érettebb vonásokat is feltüntető kompozíciós technikáját. Sőt! Hyrtl egyedüli fennmaradt műve, a g moll vonósnégyes és Bartók 1898-ban Pozsonyban komponált F dur vonósnégyese bizonyos rokonságra vall.

A pozsonyi diákévek termését (1898 végéig) 26 opusz jelzi (Gábor Mária megállapítása): javarészt zongora- és kamaraművek. A Pozsonyban komponált szerzemények egy részéről csak Bartók jegyzékéből, cím szerint van tudomásunk. A városunkban keletkezett művek, melyeket később Bartók nem sorolt be életművébe, a német hagyományok alapos tanulmányozásáról tanúskodnak.