Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - Duba Gyula: Örvénylő idő IV. (regényrészlet)
nagyokat puffanva üti a másikat. Labanc Jozsó néma, csak a lihegése hallatszik, de Jeremiás Andri üvöltve ordit, szitkozódik. Néha felülre kerül, és igyekszik kiszabadulni ellenfele kezéből, de nem sikerül. Majd odaér az öccse, Jeremiás Misa, Labanc Jozsó karjára lép, hogy a bátyján segítsen, de lefogják, és elhurcolják tőlük, a falhoz szorítják, s már őt is ütik. Az indulatok gáttalan kitörése készülődik, de Jocó megmenti a helyzetet. Öntudatlanul lép közbe a gyáva, kétszínű kelekótya. Nem tudni, hogy került a zűrzavarban az ajtóig, azelőtt az első sor szélén ült. Biztosan menekülni akart, de ehelyett egyszerre élesen sivító hangon felkiáltott: — Szökik a komisszár... az udvaron iszkolnak a Tatraplán felé. Menekülnek a járásiak ... Konárek Juró és Kis Mihály az oldalkijáraton és az öltözőn át az udvarra vezette a vendégeket. Azok aránylag nyugodtak voltak, nem beszéltek. A nyomozó indulatosan lihegett, kezében revolvert tartott. Néhány pillanatig szótlanul álltak a csillagtalan ég alatt, és hallgatták a teremben tomboló hangzavart. Majd azt mondta a volt komisszár: — Hát így van ez nálatok, elvtársak. Nem szólt többet, a gépkocsi felé indult. Ekkor látta meg őket Jocó. Hallották a hangját, ahogy a terembe kiált: — Szökik a komisszár. A következő másodpercben sötét árnyak váltak ki a művelődési ház bejáratának fekete keretéből, sivítő, kapkodó szavakat hallattak, mintha fuldokolnának, s az árnyak gyors léptekkel az autó felé indultak. Nyomukban egyre többen buktak ki a sötét keretből. Homályos foltok voltak az éjszakában, szabálytalanul hullámoztak, és mormolva zúgtak. A fekete nyomozó a levegőbe lőtt. A lövés döreje csattogva visszhangzott a szürkén derengő házak között, hangja a falaknak csapódott, és visszatért, mintha végtelen sokáig tartana a dörej, pedig csak néhány pillanatig hallották, aztán elenyészett. A siető árnyak megtorpantak, és a nyomozó újból elsütötte fegyverét. Most feléjük lőtt, a fejük fölé, hogy lássák a fegyver torkolattüzét. A sötét alakok nem hátráltak. Mereven megálltak, de nem jöttek közelebb hozzájuk. Néhány pillanat múlva felzúgott a motor, a sofőr gázt adott és a kipufogó szikrákat köpött a sötétbe. Az első ülésen, a sofőr mellett ült a járási vezető. Vašek és a népnevelő — akire aznap semmi szükség nem volt — a hátsó ülésre ültek be, végül a nyomozó mászott a helyére. — Velünk... most velünk mi lesz? — kérdezte Polakovič Alexander. — A hátsó ülésen még elfér egy személy — mondta a komisszár. — Menj... — mondta Kis Mihály Konárek Jurónak. — Ülj be, hazavisznek! — Gyere — türelmetlenkedett a komisszár. Félt, hogy a fegyverüket kell használniuk. De az árnyak már nem jöttek közelebb. Konárek Juró meggörnyedve beült az autóba, s még be sem csapta maga után az ajtót, a sofőr már indított. Polakovič Alexander futva indult hazafelé. A néma árnyak látták, hogy a gépkocsi indul, ismét nekilódultak, hullámként rohantak Kis Mihálynak. Azonnal elnyelték őt, magukkal sodorták, majd letaposva maguk mögött hagyták, és szétszóródtak az éjszakában. A távolban robogó gépkocsi fényszóróinak fénye imbolyogva táncolt a házak fehér falán, előhívta őket a sötétből. Amikor az utca kanyarulatában eltűnt, egy pillanatra nagy csend lett, csak Polakovič Alexander rohanó dobogása hallatszott az alvég felől. Kőt nap múlva kijöttek a járásiak. Négy csendőr jött velük terepjáró dzsipen. Délelőtt a vezetőséggel tárgyaltak — Kis Mihály zúzódásokkal került ki az eseményekből —, ebéd után pedig a községházára hívták, és kihallgatták Labanc Jozsót, Kalmit és Berec Jónást. A verekedőt elvitték a járási székhelyre, ahonnan két hét múlva került haza. Kalmit gumibottal megverték, aztán hazaengedték, Berec Jónásnak azt mondta a volt komisszár: — Hazamehet, de magáról sem feledkezünk meg. Jocókával előbb egy csendőr beszélgetett, piros arccal jött ki tőle a szobából. Aztán ŕelcsapták a kisbíróságból, amiért figyelmeztette az embereket, hogy szöknek a járásiak. Jeremiás Andri maradt az elnök. Másnap előleget osztottak a szövetkezetben, három Ihónapra visszamenőleg kaptak pénzt az emberek. Atyának üzent a komisszár, hogy várják a kérdőívét, adja be.
