Irodalmi Szemle, 1981
1981/9 - ÉLŐ MÚLT - Révész Bertalan: Czuczor Gergely költői fejlődése az 1820-as évek második felében II.
Győrött megragadhatta a Duna-part akkor még mindenütt fákkal övezett ligetes-kies szépsége. Czuczor költői fejlődésének e tisztes eredményei azonban csak jóval később és eléggé hézagosan jutnak el az irodalmi köztudatba. Ennek az a magyarázata, hogy Vörösmarty- nak, a nagy költőkortárs műveinek kirobbanó sikere, művészetének szédítő magassága — főleg pazarul pompázó nyelvezete, képi gazdagsága — hosszabb időre árnyékot vetett a nálánál szerényebb tehetségű költők műveire. És e tündöklő fényáradatban — sajnálatos módon — Czuczoréknak nemcsak a gyengeségük domborodik ki, hanem a költészet kincstárát ténylegesen gyarapító eredményük is hosszabb-rövidebb időre elhalványul. Középkori történelmünknek az *aradi országgyűlés tragédiába torkolló eseménye Czuczor Gergely műve révén vált ismertté, s az „aradi gyűlés” egyszersmind a belső egyenetlenségek és pártviszályok szimbólumává. Nem utolsósorban az Aradi gyűlés ösztönzésére dolgozta fel a történelmi témát Petőfi Tigris és hiéna című drámájában. Úgy is mondhatjuk, hogy költőnk műve egyik eszmei elődje Petőfi drámájának. „Eszmei minták” után kutatva jogosan állapítja meg Martinkó András: „Nagyon szembeötlő az eszmei, történeti és sok motívumbeli rokonság Czuczor Aradi gyűlésével is.”61 Már maga a témaválasztás, a témának ez az újra való megjelenése — s éppen Petőfinél — arra enged következtetni, hogy reformkori történelemszemléletünkben Borics párthíveinek a kivégzése: a nemzet jogos és igazságos ítéletének minősült a honárulókkal szemben. JEGYZETEK 39. Vö.; Levelei Toldyhoz: Győr, 1827. fan. 12. és 1828. febr. 28. 40. Levelei Toldyhoz: Győr, 1827. aug. 19.; 1827. nov. 1.; 1827. jún. 19. 41. Levele Toldyhoz: Győr, 1827. dec. 23. 42. Uo. 43. Az egységes magyar irodalmi nyelv — felhasználva a nyelvújítás elméleti és gyakorlati eredményeit, s mindenekelőtt Vörösmarty nyelvteremtő zsenijének köszönve — most formálódik-izmosodik s csak a következő évtizedben válik általános érvényűvé. Hiszen nem is oly régen, a felvilágosodás évtizedeiben, íróink még a szűkebb hazájuk nyelvére, tehát az általuk legjobban ismert nyelvjárásra esküdtek. 44. Levelei Toldyhoz: Győr, 1828. május 2., 1827. nov. 1.; 1825. febr. 15. 45. Handbuch II. Pest, 1828. 302—307. — Aurora 1828. köt. 128—137. 46. Tudományos Gyűjtemény, 1828. I. k. 85—104. 47. Bajza József és Toldy Ferenc levelezése. Bp. 1969. 425. 48. Vö.: Vörösmarty M.: Összes művei. 16. Bp. 1977. 735. 49. Címe: Nemzeti hagyományok; megjelent az Élet és Literatúra I. kötetében. Kölcsey a nemzeti irodalom fejlődésének kérdéseit elemezve, arra a korszakalkotó következtetésre jut, hogy irodalmunk továbbfejlődésének útja a népköltészet felé fordulásán át kell hogy vezessen. Ez azt eredményezné, hogy a költők „jóltevö összeérésbe” kerülnének a nemzeti közösséggel, s megszületne a hamisítatlan nemzeti hagyományon alapuló eredeti nemzeti irodalom. 50. A népiesség erősödésének kézzelfogható bizonyítéka: Kisfaludy Károlynak az Aurora 1829. kötetében megjelentetett 25 népdala. 51. Ennek okát már fentebb, A nemzeti eposz mint irodalmi szükséglet című alfejezet- ben kifejtettük. — Vö. még: Pándi Pál: Petőfi (A költő útja 1844. végéig). Bp. 1961. 441—442. 52. E kérdéskomplexum részletes elemzését lásd: Horváth Károly: A klasszikából a romantikába. Bp. 1968. 363—76. 53. Forrásként felhasználta: Thuróczy János: Chronika Hungarorum-át (Bécs, 1746. Schwandtner-féle kiadás]; Fessler Ignác Aurél: Die Geschichte dér Ungarn und ihrer Landsassen című 10 kötetes szintézisét (Leipzig, 1815—25), és Katona István: 42 kötetben kiadott, kritikai magyarázatokkal ellátott forrásszöveg-gyűjteményét (História critica regum Hungáriáé. 1779—1817). 54. A vérszerződésre való utalás, „honszerző eleink” és Árpád nevének emlegetése — bár itt már ritkábban fordul elő, mint az Augsburgi ütközetben — költőnknek a honfoglalási téma iránti változatlan nosztalgiájáról tanúskodik.
