Irodalmi Szemle, 1981
1981/9 - MŰHELY - Kiss Péntek József: Szombat: én a Ház vagyok; Lásd, jegét olvaszd (versek)
KISS PÉNTEK JÓZSEF Szombat: én a Ház vagyok i. Én a Ház vagyok: lángoló. Erdők suhannak rajtam keresztül. Bordáim között égő ágak recsegnek. Ablakomra ereszkednek a felhők. II. Le-föl: lépcsőimen riadt ménes vágtat. Ha lenne nálam egy vérnyomásmérő! Én a Ház vagyok. Huszadik századi kocka. Mint egy kitöltetlen űrlap. Idegen lények laknak szerveimben. III. Én a Ház vagyok: nem nő körém a pázsit. Köd-bokrok simítják lábaim. Úgy vágytam én a zöldet, jaj, öntudatlan-annyira, mint pattanó rügyét a fa. Gyémántkockákkal ékesítettem homlokom. IV. Másnapra más törvényeket rajzolt az ázott úttestre a hajnal. Elindultam. V. A felhők elúsztak szememről. Ház vagyok. Huszadik századi. Kocka. Lásd, jegét olvaszd Lásd ezt a fehér kertet. Szorítsd. Olvaszd öledre. Lásd: mázsás halott-Halott. Fönn a csillagok szoknyáin gyöngyök zörögnek. Jeges égitestek. A kertre hull a tiszta hó. Amottan földrészek égnek. Üszők száll s melegszürke pernye. A kert, nézd! Kietlen földje tele gyökérrel.
