Irodalmi Szemle, 1981
1981/9 - Koncsol László: Egy költői nyelv átváltozásai
Koncsol László EGY KÖLTŐI NYELV ÁTVÁLTOZÁSAI Az eredeti tervek értelmében néhány, azaz több, legalább három csehszlovákiai magyar költő nyelvéről kellene most számot adnom. Nem vagyok azonban hivatásos tudós, az irodalom sokkal gyakorlatibb terepein mozgok, s ez a tény sok mindenre, az időmre is kihat, éppen ezért vizsgálódásaim tárgya fokozatosan egyetlen költőnk, Cselényi László verseinek az elemzésére zsugorodott össze. Végül a továbbiak során úgy láttam jónak, ha még tovább szűkítem tárgyamat, s csak költőnk három szövegéről fogok beszélni, tervünknek megfelelően majdnem kizárólag nyelvi szempontból. Természetes azonban, hogy nem állhatunk meg a nyelvnél, hiszen a nyelv a valóságot, a költő nyelve a költő és a világ valóságát, kettőjük sajátos viszonyát, párbeszédét, vitáját, kapcsolataik alakulását tükrözi. Ezért helyenként figyelmeztetnünk kell olvasóinkat, hogy a költői nyelv lényeges változásait megnyugtató mértékben csak a valóság, illetve a világ—költő kapcsolat alakulásából tudjuk értelmezni. Végül ebbe az elemzésbe kötöm be alkalomszerűen mindazt, amit szorosan jelenlegi tárgyammal kapcsolatban más csehszlovákiai magyar költők nyelvéről már tudok vagy legalábbis sejtek. Nem az tehát a célom, hogy sokat markolva keveset fogjak, hogy bizonytalan hitelű általánosításokba bocsátkozzam, hanem fordítva, hogy keveset markoljak ugyan, de a markomban, ha kinyitom, hitem szerint találjanak is valami megfogható!. Egy szó mint száz, nem az extenzív, hanem az intenzív vizsgálódás útját választottam. Cselényi László három verséről lesz szó ebben az elemzésemben: Több okból is őrá esett a választásom. Első okom az volt, hogy az ő lírájában mutatkoznak meg a legmarkánsabban költészetünk fő vonásai, egész dialektikája, fejlődése, átalakulása, nyelvi tekintetben is. Másodszor az ő újabb költészetét éri a legtöbb olvasói bírálat, körülötte alakult ki a legtöbb értelmezési és értékelési zavar, s én most ezeket a görcsöket is oldani szeretném, természetesen nem rábeszéléssel, hanem úgy, hogy elemzem és összefüggéseibe, nem utolsósorban a változó valósággal való kapcsolatába helyezem korábbi és újabb szövegeit. A három alapszöveget Cselényi költői fejlődésének három eddigi szakaszából emeltem ki. Az elsőből, mely az első közölt Cselényi-verstől körülbelül 1960-ig tartott, Számadás című költői programadó versét helyezzük nyelvi bonckésünk alá. A másodikból, mely 1960-tól 1965-ig, Erők című második kötetének a megjelenéséig terjedt, Rapszódia a bodrogközi szélről című költeményét elemezzük. Végül a harmadikból, mely 1965 óta jelenlegi tudásunk szerint ma is tart, Krétakor című kötetének második, Összefüggések avagy az emberélet útjának felén elnevezésű ciklusa kínálta nekünk a 3/2/4 jelzésű szöveget. A választás és elemzés során abból az elméleti föltevésből indultunk ki, hogy mind a három kiszemelt szöveg tipikus, az általa képviselt fejlődési szakaszra jellemző nyelvi elemekből épült föl, s ily módon nemcsak a valósággal való nyelvi szembesítésre, hanem a három szöveg, illetve korszak kölcsönös összehasonlítására is módot nyújt. Itt szeretném fölhívni olvasóim figyelmét egy alapvetően fontos szempontra. A következő oldalakon, mint minden műelemzésben, rejtelmekről lesz szó, titkokra derül majd fény, a költői szövegteremtés vagy szövegalakítás félig öntudatlan folyamatába s a szövegekből kibontható törvényszerűségekbe nyerhetünk betekintést. Miért más például minden kortárs költőnk nyelve, s miért mutatnak mégis erősen egyező alaptörvényeket? Miért más korszakonként, öt-tíz évenként egy-egy költőnk nyelvhasználata,
